Amikor megkérnek, hogy magamról írjak, vagy beszéljek pár gondolatban, egy idő óta inkább Jézussal való kapcsolatomról szeretek írni, vagy beszélni. Most is erre törekszek. 
Budapesttől 45 km-re nőttem fel Tápiószecsőn. Ide kötődik egyik első élményem is. Első osztályos lehettem, amikor ültem a szentmisén, és nagyon unatkoztam. Körbe-körbe bámulgattam, és hirtelen megakadt a szemem egy koponyán. Barna csuhába öltözött szoboralak tartotta. Szent Ferenc volt, mint később kiderült. Furcsaság és egyben Istennek átadottság sugárzott az egész élményből. Ekkor érintett meg először Jézus. Most is itt van a falamon a szoborról egy fénykép. Gyermekkori naiv esemény, de 30 évesen is ide térek vissza, ha „édes iga és könnyű teher lép az életembe” egy kis segítségért.
13 évesen Kőszegi Katalin irodalom tanárnőnek mondtam először bibliaórán, hogy pap szeretnék lenni. Ekkor másfélszer elolvastam a Szentírást, naponta igyekeztem negyed órát imádkozni. Gimnáziumba Budapestre kerültem, a nagyvilág kinyílt és nagyratörő terveim elhalkultak. Szeretek a képzőművészettel foglalkozni, sportolni, táncolni, ezért akkoriban rengeteget jártam múzeumba, a Hősök terén deszkáztunk a barátaimmal és underground klubokban táncoltunk hétvégenként. Jézus ezzel együtt mellettem volt. 17 évesen a szerzetesi hivatás gondolata ötlött fel bennem, amit Gábriel Zolival osztottam meg egy igeliturgia után, és tisztázódott, hogy nem ez az utam. Érettségi előtt összeszedetten imádkoztam, hogy Isten akaratát felismerjem, és eldöntöttem, ha nem indít semmire, akkor elmegyek ápolónak az egészségügybe. Jézus nem sugallt semmit és elmentem ápolónak. Rengeteg tapasztalatot adott a 3 év kórházban eltöltött munka. Szakápolóként a legkülönfélébb osztályokon kellett dolgozni. Neurológián gyermekekkel, pszichiátria zárt osztályán szenvedőkkel, szülészeten. Volt, aki mellettem született, volt, aki mellettem halt meg. Itt kristályosodott ki a papi hivatás gondolata. Rengeteget beszélgettem Szegedi László atyával ez idő alatt, sokat köszönhetek neki. Ő közösségbe hívott. A szentmiséken túl, az ifjúsági régiós táborok is segítettek.
Mindenféle egyéb elfoglaltságomat abbahagytam – dolgoztam víz-gázszerelők mellett, masszőrként a kórházzal párhuzamosan – és Miklós püspök atyánál jelentkeztem kispapnak. Egerben voltam szeminarista, majd a gyönyörű Duna mellé Gödre kerültem káplánnak Marton Zsolt atyához, onnét pedig Ceglédre helyeztek Bokros Levente atyához. Augusztustól itt Gödöllőn rögtön nagy szeretettel fogadott az egész egyházközség. Imádkozom mindenkiért, és kérem minden kedves testvér imádságát is, hogy Jézus szeretetében, ismeretében mindannyian konkrétan gazdagodni tudjunk. A bemutatkozó szentmisén említettem, hogy istenkapcsolatomat tekintve Jézus pillanatnyilag a „Jálics Ferenc atya-féle” szemlélődő igeélésen keresztül vezet. Ebben igyekszem előrehaladni és kérem a kedves testvérek imáit is, hogy Jézusban Isten országa egyre kézzelfoghatóbban közöttünk lehessen.
