November 10-én a gödöllői Szentháromság plébánián a katekumen és ifi csoportok új felnőtt tagjait bérmálta Dr. Beer Miklós megyés püspök atya. A szentmise után megkértem a frissen bérmált fiatalok közül Wirnhardt Ádámot, a
802. számú Szent Korona cserkészcsapat parancsnokát, meséljen személyes élményéről:
"Az ember fejlődik épp úgy lélekben, mint testben is. A lélek fejlődésének is eljön az a szakasza, amit úgy hívunk felnőttség. Viszont még a testem felnő gond nélkül a lelkem, ha nem táplálom, csak nehézségek árán. Nekem is hosszú volt az út még eljutottam idáig.
Sokszor tértem le az útról és találtam oda vissza, sokszor mentem el Isten gondviselése mellett anélkül, hogy észrevenném. Sokszor engedtem a csábításnak, de mindig volt ki visszahúzzon. Mostanra pedig rátaláltam az útra, amin járnom kell Krisztus nyomában. Sok idő volt, amíg megértettem a bérmálás valódi jelentését, hogy nekem, mint cserkész vezetőnek mit is ad, és mekkora segítség és ajándék. A szentlélek ajándéka. Valami, amit csak tiszta szívvel érthet meg az ember.
A bérmálással Isten nem csak a Szentlelket adta oda, hanem felelősséget is. Felelősséget, hogy segítsünk másoknak is a szentlélek megtalálásában. Nekem, mint közösségi vezetőnek is fontos és szem előtt tartandó feladat ez. Számomra a legfontosabb élmény a bérmálkozás után volt, amikor a püspök atyával beszélgettem, és ő hatalmas csillogó szemekkel mesélte nekem egyik ifjúkori cserkész élményét. Az a lelkesedés és tisztaság, amit az ő szemében láttam, mintha Krisztust láttam volna magam előtt. Úgy érzetem most, abban a pillanatban ott van velem. Megtaláltuk egymást és mostantól örökké velem lesz."
