Sziasztok!
Csák András vagyok, 26 éves újmisés. Röviden az életutamról:
Úriból származom (ha nem tudjátok, merre van Úri: Sülysáp után egy mellékúton lehet elérni); a szüleim sok mindennel foglalkoztak (legutóbb a repülőtéren dolgoztak); egy bátyám van, aki csillagász, és jelenleg Németországban él. Nyolc éves koromban kezdtem el magamtól misére járni és ministrálni, és a falusi nénik már akkor mondogatták, hogy belőlem pap lesz.
De ez engem akkoriban még hidegen hagyott. A hittanos táborokat (Szentjánosbogár) és a tápiós ifjúsági találkozókat nagyon szerettem, mert ezeken az alkalmakon szinte kinyílt előttem a világ: a vallás, a hit nem csupán öreg nénik meg kisgyerekek dolga...
A pesti piaristákhoz jártam hatosztályos gimnáziumba, ahol több kiváló paptanárt ismertem meg, és nagyon jó osztályközösségünk alakult ki (ma is tartjuk a kapcsolatot egymással). Gimnazista koromban, a bérmálkozásra készülve jelent meg a papi hivatás gondolata. Ebben nagy mértékben közrejátszott az is, hogy odahaza Úriban ifi közösség alakult, amibe kezdtem bekapcsolódni, és néhány környékbeli fiatallal egy pesti karizmatikus közösségbe is járni kezdtünk.
Papi példaképem Szegedi László atya, aki jó ideig az egyházmegye ifjúsági referense is volt; számomra elsősorban abban mutat ő példát, hogyan lehet a teológiát az élettel összekapcsolni. Érettségi után két félévet jártam a Pázmány bölcsészkarán magyar-angol szakra, de nem akartam folytatni, hanem 2003-ban Vácott a szemináriumba jelentkeztem. Beer Miklós püspök atya vett föl, és egy nagyon szép évet töltöttem a váci "előkészítő" szemináriumban, majd Budapestre kerültem a Központi Papnevelő Intézetbe.
Miklós püspök atyánk 2009. június 19-én szentelt pappá két társammal együtt, majd engem gödöllői káplánnak nevezett ki. Szecsődi Péter atyát a diakónusszentelésem előtti lelkigyakorlatról ismerem - számomra mély lelki ember benyomását keltette, aki ugyanakkor nagyon gyakorlatias is - Gödöllőt azonban eddig nem ismertem, csak azt tudtam,
hogy mindenki dicséri az itteni egyházközségi életet. (Az első számú dicsérő Farkas Laci atya volt, aki mostanában Úriban is szolgál.) Kozsuch Zsoltival szeminarista társak voltunk, és még Gödöllőről ismerem Paszternák Tamást is, aki jelenleg Nagymarosi káplán. Szolgálatomat megkezdve mindenkinek, minden korcsoportnak a papja szeretnék lenni, az ifjúságnak pedig azt szeretném átadni, amit magam is kaptam az ifi közösségektől életem folyamán: meghívást és megerősítést a krisztusi életre, és mindezt jó kedvvel.
Deo gratias!
Csák András
