Egy percig sem lehet kérdés benne keresztény emberként, hogy a társadalmunkat érintő komoly problémák megoldásában semmi sem lehet jobban a segítségünkre, mint Krisztus viselkedési mintázatai. A nehézség abban áll, hogy ezeket jól és mélységében meg tudjuk-e érteni. Krisztus odafordulása és alázatos befogadása mindig megelőzte tetteit.
Elképesztően aktuális témában akadtam egy számomra is meglepő és érdekes kezdeményezésre a facebookon. A "Keresztények a melegekért" csoport egyik szervezőjével Papp Andrással beszélgettem.
A facebookon létrejött egy csoport az utóbbi hetekben: Keresztények a melegekért. Miről van szó pontosan? Kik vagytok?
A csoportunk heteró keresztények kezdeményezése. Azért hoztuk létre, mert úgy gondoltuk, hogy meg kell törnünk a már-már fagyos csendet, ami a meleg-kérdés és az egyház viszonyát jellemzi, hiszen a tartózkodással is közvetítünk egyfajta véleményt.
Úgy látjuk, hogy előbb-utóbb szembe kell nézni azzal, hogy keresztényként és az egyház egészeként hogyan viszonyulunk a melegekhez. Egyfelől úgy látjuk, hogy – mint sok más területen – ebben is lemaradás jellemzi hazánkat, így bizonyos értelemben „kár”, hogy csak így 2015-ben kezdődik el egy ilyen szerveződés, ugyanakkor nagyon értékes emberek jöttek össze a csapatunkban, és izgatottan várjuk, hogyan fog kibontakozni a jövőben ez a mozgalom, örülünk, hogy a részesei lehetünk. Több külföldi példa is van már keresztények részéről hasonló megmozdulásokra, így azt gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy mi is kifejezzük Isten szeretetét a melegek felé, hiszen az általános hozzáállás a keresztények részéről az ítélkezés és az elutasítás, és ez ijesztően sok kárt okozhat. Gondolunk itt például a külföldön egyre nagyobb számban nyilvánosságra kerülő öngyilkosságokra, amelyeket meleg emberek azért követtek el, mert a környezetük és az egyház is kivetette őket magából.
Sokak számára első látásra biztosan meghökkentő a kezdeményezésetek. Mi a célotok?
Ahogy a facebook oldalunk névjegyében is megfogalmaztuk: „Mozgalmunk célja, hogy elősegítse a párbeszédet keresztények és melegek közt. Szeretnénk megmutatni az LMBTQ emberek számára, hogy a gyakran tapasztalt gyűlölködő és elutasító keresztény hozzáállással szemben létezik más viszonyulás is. Nem kívánunk kijelenteni abszolút igazságot a melegség és kereszténység témakörében, hanem az együtt gondolkodást bátorítjuk, egymás véleményének, hitének tiszteletben tartásával.” Tehát a célunk amellett, hogy a Pride-on felvonuljunk, az is, hogy egy befogadó közösséget építsünk és kapcsolatot teremtsünk, szeretetteljes légkörben. A lelki hátteret tekintve pedig szeretnénk azt közvetíteni, hogy a melegek ügye Isten ügye is, bár abszolút igazságokat és saját teológiát nem szeretnénk felállítani, de szeretnénk gondolkodtatni olyan kérdésekben, hogy vajon Jézus, ha ma élne köztünk, hogyan viszonyulna a melegekhez, vállalna-e velük közösséget és sorolhatnánk.
Fontosnak tartjuk, hogy ne akadályozói, elfojtói legyünk Isten hívó szavának, hanem közvetítői. A Szentlélek minden hívő emberben változásokat hoz, folyamatosan formál minket, azt hogy hogyan teszi ezt, szeretnénk Őrá bízni. Amikor Billy Graham-et arról kérdezték, miért eszik együtt Bill Clintonnal, aki viszonyt folyatatott Monica Lewinsky-val, így nyilatkozott, ”a Szentlélek munkája a meggyőzés, Isten dolga az ítélet, az én dolgom a szeretet."
Mindenképp ki kell hangsúlyozni, hogy szeretnénk megőrizni a politikai semlegességünket, és nem vagyunk része semmilyen lobbinak, így „meleg-lobbinak” sem.
A kezdeményezés mögött csak heteró keresztények állnak? Vannak meleg keresztény barátaitok?
Az alapötlet heteró keresztényektől indult, mindenféle külső ráhatás nélkül. Az indulás után csatlakoztak hozzánk meleg keresztények is, akik nagy segítségünkre vannak a meleg közösség felé történő kapcsolatépítő kommunikáció kialakításában. Úgy véljük, hogy a heteró keresztények is csak úgy tudják igazán megérteni a meleg-kérdést, ha hús-vér érintett embereket is ismernek, nem csak „elméleti síkon” foglalnak állást.
Van-e esetleg egyházi személy a kezdeményezés mögött, vagy ez egy laikus-keresztény projekt? Hogyan definiálnád magatokat?
Egyben a nehézsége és a különlegessége is a kezdeményezésünknek. Egyelőre intézményesen nem áll mögöttünk egy egyház, vagy gyülekezet sem. A csoportunk felekezetileg is sokszínű. Tehát azt mondhatjuk, hogy ez egy laikus projekt, hétköznapi hívő keresztényekből áll a csapatunk, de van köztünk egyházi vezető is. A szerveződésünk alulról jön, és ugyanúgy örülünk minden hívőnek, aki csatlakozik hozzánk.
Mennyiben van összhangban a kezdeményezésetek Ferenc Pápa álláspontjával, melyről 2013-ban beszélt, azon a bizonyos interjún?
Mivel eléggé intenzív vitát kavart, hogy tulajdonképpen mi is pontosan Ferenc Pápa álláspontja, így mi sem vállalkozunk arra, hogy erre magyarázatot adjunk, vagy olyat adjunk a szájába, ami a mi érdekeinknek felel meg. Amennyiben jól értjük a szavait, az Isten-keresést értékként emeli ki. Nem tartja jónak, ha ezt az ítélkezésünkkel megtörjük és ez vonatkozik a meleg-kérdésre is. A mi meglátásunk szerint Jézus, amikor itt élt közöttünk, bűnösök közt, csupán egy embercsoport életmódját nem tudta elfogadni. Lehet, hogy a génjeikben volt, vagy a családjuk, környezetük, neveltetésük hatására alakult ki ez bennük, de felnőttként már a felelősség az övék volt tetteikért. Jézus sokakkal könyörületes volt, de ezzel a csoporttal mégis elkötelezetten, kompromisszumok nélkül konfrontálódott. Ezek az emberek szégyent hoztak emberi mivoltukra (amit Isten saját képmására alkotott) azzal, hogy ezt az életmódot gyakorolták. Gyakran zárt közösségekbe szorultak, ahol csak a saját nézeteik szerint gondolkodtak és aki másképp vélekedett, azt kigúnyolták és kárhoztatták. Ez a csoport pedig a farizeusok voltak. Máté evangéliumában ezt mondja Jézus róluk: “Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.” (Mt. 23,13) Tehát a baj legfőképpen a szeretetlen ítélkezéssel és azzal van, ha valakinél felsőbbrendűnek akarjuk érezni magunkat. Ferenc Pápa, gondolatiban üdvözöljük azt a hozzáállását, hogy megfelelő érzékenységgel és empátiával kell a meleg közösség felé fordulni, elvetve a marginalizálást, segítve a társadalomba való beintegrálást. Ezzel teljes mértékben egyet tudunk érteni, mint ahogy a Magyarországi Református Egyház Zsinata állásfoglalásának a házasság, a család és a szexualitás kérdéseiről ezen gondolatát is előremutatónak és örvendetesnek tartjuk: „Ismeretes előttünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött, vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a teremtési rend szerinti házasságra. Magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítjük. Ezen testvéreinket lelkigondozói tapintattal fogadjuk, mély emberi drámájukat megértéssel és diszkréten kezeljük. Őket az emberi méltóságot sértő, mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben kötelességünk megvédelmezni.”
Hogyan látjátok, mi hozhat igazán Krisztusi megoldást a meleg kérdésben?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Jó lenne, ha erre valaki megtalálná a megoldást. Szeretnénk kutatni ezt a területet, tanulva azoktól, akik már keresik egy ideje erre a választ.
Véleményünk szerint úgy érdemes közelíteni a témához, hogy megismerjük, meghallgatjuk az érintett embereket és az élettörténetüket. Nem fogjuk tudni átérezni teljesen, milyen lehet egy másik ember bőrében lenni, de fontos, hogy törekedjünk a másik megértésére. Szerintünk létezik olyan barátság, amely személyes és mély lehet akkor is, ha esetleg a két fél nem ért egyet valamelyikük személyes döntésében. Egyébként a csoportunkban sem arra törekszünk, hogy meggyőzzük egymást saját teológiai nézetünkről, hanem tiszteletben tartva egymás véleményét és hitét a közös célunkért dolgozunk. Nem az a célunk, hogy egy olyan csoporttá váljunk, ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, hanem, hogy a különbségeinket félre téve az igazán fontos dolgokra tudjunk koncentrálni, például arra, hogy az emberek Istent megismerjék, Vele élhessenek.
Említetted, hogy az idei Pride-on is megjelenik majd ez a csoport. Miért? Nem tartod ezt kissé provokatívnak?
Az Andrew Marin alapítványa által szervezett megmozdulás célkitűzését valljuk: ”A kampányunk egy lehetőséget ad arra, hogy keresztények kifejezzék Isten szeretetét az LMBTQ közösség felé. Gyakorlatilag azért megyünk, hogy bocsánatot kérjünk, amiért a keresztény közösségnek nem sikerült azzal a teljes szeretettel fordulnia az LMBTQ emberek felé, amivel Jézus mindannyiunkat szeret. A mi üzenetünk a szeretet.
Lehet, néhányan provokációnak gondolják, a mi célunk azonban egyáltalán nem ez. Azt gondoljuk, hogy egy olyan rendezvény, mint a Pride, adhat teret és nagyobb nyilvánosságot a mi kampányunknak is, így tudjuk talán a leghatékonyabban a legnagyobb tömeget elérni, mind a melegeket, mind a keresztényeket értve célcsoport alatt, és persze mindenki mást is, aki figyelemmel kíséri az eseményeket.
A meleg-lobbi nagyon erős és sokszor kártékony, ahogy a szélsőséges nacionalista kommunikáció is az. Mit láttok, mit lehet ezzel kezdeni keresztényként?
Nem gondolkodtunk még ezen, hogy e téren van e csapatként feladatunk. Azt szeretnénk, ha egy új, friss hangként jelennénk meg, és arra törekszünk, hogy ez a hang minél erősebb legyen. Talán ebben a kontextusban a meleg-lobbi és a szélsőséges nacionalisták közti párhuzam egy kissé erős. Meglátásunk szerint lehet egy „lobbinak” jogalapja, fontos dolgokra és szükségletekre hívhatják fel a figyelmet, de persze mindent lehet rosszul kommunikálni, például demagóg módon, szóval először is fontos különbséget tenni fanatizmus és radikalizmus között.
Mik a jövő tervei?
Mi is izgatottan várjuk, hogy mi lesz a folytatása a kezdeményezésünknek. Természetesen a Pride után is szeretnénk fenntartani a működésünket, vannak terveink. Például a facebook oldalunkon (Keresztények a melegekért) több, a melegek és az egyház viszonyával foglalkozó anyagot teszünk elérhetővé magyar nyelven is. Illetve más módokon is szeretnénk a párbeszédet fenntartani a keresztények és az LMBT emberek közt.
