Többször is találkoztam már alig titkolt propagandával a misék alkalmával, de sok esetben a misén a politizálást egyáltalán nem tartom etikusnak (különösen akkor nem, ha meg is mondják, hogy konkrétan kire kell szavazni). Mindenkinek joga van abban hinni, amit szeretne és arra szavazni, amit/akit jónak lát, függetlenül a vallásától és az egyházi körökben betöltött szerepétől. Ellenben, hogy propaganda-célokra használja fel a homíliát az atya, aki úgy kezdi beszédét, hogy előtte ezt kéri Istentől: Tisztítsd meg szívemet és ajkamat, mindenható Isten, hogy méltóképpen hirdethessem a szent evangéliumodat. – nem is tudom…
Bár már a kezdetektől volt a keresztények részéről politikai/közéleti szerepvállalás, az az általuk leginkább fontosnak tartott értékek képviseletében merült ki, ami – ha – szemben is állt az aktuális hatalmi rendszerrel és ezért üldözték őket, akkor is felvállalták hitüket. Ugyanakkor Jézus elutasította a zsidók által várt Messiás-képet azzal, hogy nem dicsőséges hadvezérként jött el és szabadította fel őket a római elnyomás alól. Távol állt tőle a politizálás vagy az uszítás.
Éppen ezért szomorodtam el, amikor az elmúlt pár évben különböző egyházi elöljárók egymással nem egyeztetve, ellentmondásosan léptek fel bizonyos témákban és sajnos a közvélemény így nem a saját véleményükként azonosította megszólalásaikat, hanem mint az egyházi vezetők vagy mint az Egyház hivatalos álláspontjaként. Ennek fényében nem jó érzés olvasni – ha nem is egymásnak teljesen ellentmondó, de különböző – egyházi személyek véleményét, hiszen magatartásukkal példát mutatnak több ezer ember számára.
És akkor még szóba sem került a pártpolitizálás! Erről bővebben a SzemLélek oldalán olvashattok.
A pártpolitizálás kínos mivoltára példa a közelmúltban az Egyesült Államok elnökválasztása során lejátszódott esemény. Az ottani elnökválasztás körülményes és furcsa számunkra emellett különösen megosztja az embereket államok szerte. Ezért nem csoda, hogy feltették a pápának azt a kérdést: vajon egy katolikus amerikai szavazna-e, szavazhatna-e egy olyan jelöltre, mint pl. „a keresztény színekben versenyző” Donald Trump. (Trump kampányának egyik fontos eleme, hogy falat szeretne építeni az USA-Mexikó határára, hogy megakadályozza a mexikói illegális határátlépést, drogcsempészetet stb.)
A pápa nagyon igyekezett óvatosan és általánosítva fogalmazni leszögezve, hogy nem nyilatkozik azzal kapcsolatban, hogy kire kéne szavazni. Továbbá szerinte meg kell vizsgálni, hogy a republikánus elnökjelölt Trump milyen indíttatásból beszél, de (durván fordítva) ”… aki csak falakat akar építeni, nem pedig hidakat, nem keresztény”. Mégis egy olyan választ kapott tőle a pápa, miszerint nem az a kérdés, hogy fogja-e, hanem, hogy mikor fogja bombázni az ISIS a Vatikánt és akkor bizonyára azt fogja kívánni majd a pápa, bár Trump lett volna az amerikai elnök „mert akkor ez nem történhetett volna meg”. Ahogy a Vatikán is megerősítette: nem Trump személye elleni támadásról volt szó és időközben a milliárdos vállalkozó is megbékélt.
Erről egy másik érdekes cikket is olvashattok egy jezsuita tollából a Washington Post oldalán.
