Pénz, gazdagság, gyerekek A szegénység és a gazdagság kérdése örök témának számít akár a társadalom, akár a család, akár az egyén szintjén. A siker mértéke valóban a gazdaság és a pénz? Mit tehetnek, akik szegénynek születnek?
Nincs olyan ember a világon, aki önszántából szegény akarna lenni vagy szegénynek szeretne születni. Mégis a világ számos pontján élnek emberek napi 1 dollár jövedelem alatt és általánosságban elmondható, hogy a világ népességének 20%-a kapja a fizetések 80%-át (Pareto-elv vagy 80–20 szabály).
Nézzük meg, hogy néz ki mindez az egyén, a gyerekek szintjén.
Régebben mikor általános iskola alsó tagozatába jártam egyenruhát, „köpenyt” kellet hordanunk, ezáltal az iskolában egyenlőknek tűnhettünk (persze mindig voltak olyan gyerekek, akiknek szebb jobb, kényelmesebb köpenye volt). Tehát még olyan apró dologban, mint a köpeny is fellelhetők a különbségek (amerikai vagy angol iskolák mindez jobban megoldották divatos, iskolai logóval ellátott egyenruhákkal) . Időközben a társadalom és a technikai fejlődés egyre nagyobb kiadásokra készteti családokat. A szép ruhák, legújabb órák, telefonok, ékszerek versenye már az óvodában elkezdődik. Nem mindegy ugyanis, hogy kinek van szebb, divatosabb, márkásabb, drágább ruhája, cipője, okosabb telefonja, hiper-szuper szemüvege vagy napszemüvege (a számítógépes vagy offline játékokról és a sportszerekről nem is beszélve). Sajnos a mai társadalmi berendezkedés egyik elvárása, hogy minél több anyagi javat halmozzunk fel. Erre építenek a bevásárlóközpontok, azok az áruházak, ahol mindenféle kacatot árulnak szép csomagolásban, amikről virít a „Vegyél meg!” felszólítás.
De mire is kell nekünk ez a sok szép, ám de sokszor haszontalan vagy épp felesleges dolog…?
Az iskolákban nagyon erős rivalizálás megy, és ha emiatt lenézik a gyereket vagy kicsúfolják, akkor a gyermek gyűlölete, haragja a szülőre szállhat vissza. Kell a márkás táska, a mesefigurás tolltartó, amik mind olyan holmik, amikre valójában nincs sok szükség, csupán az elvárás, divat, társadalmi nyomás miatt kénytelenek megvenni az emberek a gyermekeiknek. Egy kevésbé tehetős szülő ez alatt a teher alatt anyagilag szinte meg is roppanhat, mivel a szülő nem szeretné, hogy a gyerekét megszólják, kiközösítsék vagy rosszul érezze magát emiatt. Mivel minden szülő szereti gyerekét és a legjobbat akarja neki, a legjobbat (játékot, telefont, biciklit stb.) is akarja megvenni neki, így válnak a születésnapok és a karácsony egy éles beszerzési körúttá, hogy megtaláljuk a legnagyobb örömet okozó dolgot gyermekeiknek. A következmények magától értetődőek (adósságcsapda, veszekedés, tömegek a bevásárlóközpontokban stb.). Ugyanakkor a gyerek boldogságát nem csak tárgyakkal lehet kivívni. Ha mindent megkapnak ugyanis, egy idő után nem fogják az új dolgokat értékelni, vagy csak rövid ideig örülnek nekik (könnyen jött elv).
Fontos, hogy már gyermekkorban megtanuljanak késleltetni, hogy megtanulják azt is, hogyan mérjék fel mi az, amire valóban szükségük van, és mi az, ami igazából nem szükséges számukra. A szegénységben felnőtt gyermekek éppúgy veszélyeztetve vannak a késleltetés hiányától, mint a tehetősebb családok sarjai. Jellemző viselkedés ugyanis az, hogy amint a család pénzhez jut, rögtön elszórja nagy részét ruhákra, édességekre és olyan dolgokra, amiket a szűkölködés időszakában végképp nélkülözniük kell. Ha egy ilyen családból érkező gyermek felnő, félő, hogy saját életében is követni fogja ezt a mintát és mikor pénzhez jut, képtelen beosztani, késleltetni.
Mennyivel szebb és jobb lehetne a világ, ha a gyerekek nem azért várnák a születésnapokat, névnapokat és a karácsonyt, hogy ajándékot és tárgyakat kapjanak, hanem örömüket megoszthassák másokkal, és más gyerekekkel közösen örülhessenek! Később pedig, felnőtt korban már megtanulhatnák jobban értékelni az emberi kapcsolatokat, családot, barátokat, akik nélkül csak magányos, kapzsi pénzgyűjtögetőkké válnának középszerű érdekbarátokkal. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy gyerekkorban miből, mennyit hogyan és miért kap a gyerek, mert mindez nagyban meghatározhatja későbbi felnőttkori személyiségét és pénzhez, gazdagsághoz, sikerhez való viszonyát.
Mit gondol a témáról Jézus?
Amennyire a Bibliában megismerhetjük Jézus viselkedése az anyagi javakkal szemben leginkább közömbösnek mondható. Időnként volt, hogy szélsőségesen nyilatkozott a témával kapcsolatban, mint a gazdag ifjú esetében, vagy a tékozló fiú példázatában. Ő maga csupán annyi dolognak volt a birtokában, amit éppen viselt, még lakóhelye sem volt. „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Ezekből arra következtethetünk, hogy a földi kincsek halmozása távol áll Jézus elképzeléseitől. Természetesen valamennyi javakra mindenkinek szüksége van, de fontos megtalálnunk a határt a szükséges és a felesleges között.
