Atya csak egy van - a Húsvétról gyerekeknek
Mit ünneplünk Húsvétkor? - tettem fel az egyszerű (?) kérdést a 10 éves nagyfiamnak. „Jézus keresztre feszítését és feltámadását. Azért ölték meg, mert bűnösnek találták: Istennek és a zsidók királyának mondta magát. Júdás árulta el jó sok pénzért.” Majd kérdezés nélkül így folytatta: „Valaki azt mondta nekem, hogy Jézus legjobb barátja Júdás volt és Jézus kérte, hogy árulja őt el. Szerintem ez nem igaz, mert ennek nincs semmi értelme.”Júdás Evangéliumát a National Geographic nevű cég hozta nyilvánosságra még évekkel ezelőtt. A következő „reklámszöveggel” próbálták meg eladni: megváltoztat mindent, amit Jézus utolsó napjairól tudunk. A 10 éves gyerekem nem hitt nekik és azzal, hogy a sztori nem logikus, le is zárta az ügyet.
„… és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: „Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem.” Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: „Talán én?” Mire ő ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” (Márk 14, 18-21)
- így ír Márk evangéliuma az utolsó vacsoráról, pontosabban arról, amikor Jézus, megbotránkoztatva tanítványait azt mondja: egyikük el fogja árulni őt. Ezután kezdődik szenvedésének története: amikor Péter megtagadja, Heródes megcsúfolja, Pilátus féltve hatalmát a népre bízza, az emberek pedig szinte egyként követelik keresztre feszítését. A hosszú és fájdalmas keresztút, a megfeszítés, majd az engesztelő halál és a feltámadás. Hitünk lényege és értelme. A legszebb ünnep. A szenvedéstörténetet minden év virágvasárnapján felolvassák a liturgiában. Minden egyes szónak súlya van és minden egyes szava megrendítő. Ehhez képest Júdás evangéliuma felborítja mindezt és azt mondja: Júdás volt az egyetlen, aki Jézus küldetésének megfelelően cselekedett VAGYIS az utolsó vacsorán elmondottakat vonja kétségbe. Az írást először a National Geographic csatorna ismertette. Hatalmas kampány előzte ezt meg: plakátokon hirdették, hogy az írás alapjaiban rendítheti meg hitünket. Arra számítottak, hogy akár hitbeli válságot is okozhat: ugyanis ennek az evangéliumnak Jézusa, Istene és természetesen Júdása is teljesen eltér az Újszövetségétől. Nem tudom, hogy milyen hatása volt az írásnak világszerte. Egy 10 éves kisfiú hitét nem tudta megrendíteni.
Kálmán Imre atyát, a soproni Szent Imre plébánia plébánosát is megkérdeztem a többi között arról, hogy:
1. Hogyan lehet egy 8-10 éves gyerekkel megismertetni Jézus utolsó napjait? Mit értenek meg a feltámadásból?
Az egész húsvéti esemény - Jézus szenvedése és feltámadása - akkor érthető meg, ha számunkra az ő személye is Valóság. Nem csak egy mesehős, aki végigcsinál sok próbát és végül a király megjutalmazza. Minden, amit tett, azt értünk tette: valóságosan szenvedte el és valóságosan támadt fel. A gyereknek az egész feltámadás akkor lesz valóság, ha a szülőnek a hite szerint is az. A gyerek a szülő tekintélye alapján, a szülőt szeretve fogad el nagyon sok mindent az életben. A feltámadás közelebb kerülhet a gyerekekhez, ha valaki elhunyt a családban. Ha meghal a nagyszülő vagy egy ismerős, úgyis felteszik a kérdést: mi történik velük a haláluk után? Ekkor el lehet mondani nekik, hogy Jézus a saját testén, személyén keresztül mutatta be, hogy Istennek terve van az emberrel a halála után. Ami pedig főként a felnőtteknek adhat reményt: bárki lehet ma is a „feltámadás tanúja”: Jézus idejében azok az asszonyok lettek a feltámadás tanúi, akiknek a tanúskodását Jézus korában egyáltalán nem fogadták el. Még az apostolok is kételkedtek bennük. Isten elfogadta őket.
2. Mit válaszoljunk, ha a gyerekünk pl. különböző írások alapján (mint Júdás evangéliuma) megkérdőjelezi az Újszövetségben leírtakat?
A kisebb korosztálynál még nem jellemző, hogy találkozik ilyen írásokkal. Inkább nagyobbaknál fordulhat elő, hiszen ők annak néznek utána interneten, aminek akarnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a katolikus egyház tanítása a szenthagyományból és a szentírásból forrásozik. Ez egészen egyszerűen abból fakad, hogy sokkal korábban volt szenthagyomány, mint szentírás. Jézus idejében és feltámadása után olyan elemi élmény volt a személye és a benne való hit, hogy szájról szájra elég volt átadni azt. Ráadásul sokáig azért sem írták le, mert üldözték az embereket miatta, így kezdetben a hit igazsága a szóbeli hagyományozás útján maradt meg. A négy evangéliumon kívül születtek ún. apokrif iratok. Ezeknek egy részét maga a katolikus egyház fordíttatta le. «magyarul: Apokrifek (szerk. Vanyó László), Bp., Szent István Társulat, 1980, ISBN 963-360-110-X, 366 p (2. kiadás: 1988, ISBN 963-360-363-3, 435 p)» Ezek azonban nem illeszkednek hitelesen Jézus tanításának a hagyományába. Legtöbbször túlságosan kiszínezik a történteket. A biblikus folklór alkotásainak tekinthetjük ezeket a könyveket vagy szövegtöredékeket.
Az előző részt itt találod!
