Egyházi iskolába vagy hagyományos általános iskolába írassam be a gyerekemet? Melyik a jobb és miért? A hagyományos iskolák túl szabadok a gyerekeknek? Az egyházi iskolák túl szigorúak?
Bár nem vagyok még szülő, de pedagógusként az én fejemben is feltevődnek ezek a kérdések.
Nem egyházi iskolában kezdtem a tanulmányaimat, de egyházi egyetemen szereztem diplomát és jelenleg is egyházi intézményben dolgozom pedagógusként. Sokszor hallom, hogy az egyházi iskolák „túl vaskalaposak”, „túl szigorúak”, „az ellenkezőjét érik el...”, vagy hogy „az egyházi iskolákban van a legtöbb gond”. Véleményem és tapasztalatom szerint, ezeknek a mondatoknak van igazság alapjuk, de ezzel szemben azért vannak olyan egyházi intézmények, ahol igenis jól működő az oktatás és a diákok jól érzik magukat. Az alábbi interjú úgy vélem, hitelesen felvázol egy ilyen perspektívát is. Interjúalanyom az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégiumban tanult négy évig (nevét a kérésére nem közöljük.)
TVSS: Mit kell tudni nagyvonalakban az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégiumról?
K.T: Alapvetően egy fiú gimnáziumról van szó, egy viszonylag zárt közösségről. Ez alatt nem úgy kell érteni a „zártat” mintha egy elszeparált gettóban lennénk, hanem inkább, mint egy kis közösséget, ahol tudjuk ki melyik tanár, vagy ferences atya alá tartozik. Természetesen bármikor ki- és bejárhatunk a kollégiumba amikor épp „kimenő” van.
Van egyfajta hierarchia is ebben a közösségben. Ezalatt az értendő, hogy akik 7-ben vagy 9-ben mennek oda (ezek a Mazsolák és a Szecskák) azoknak nagyobb tiszteletet kell mutatniuk a felsőbb évesek iránt. Megvan mindennek a maga szabálya, és persze ezek lazulnak minél felsőbb éves vagy. Ami a tanárokat illeti, az ember azt hinné, hogy egy ferences gimnáziumban több a ferences atya tanár, mint a világi.
Nos, ez nem teljesen igaz, bár régen valóban több volt a szakosodott ferences atya. Az én időmben, mikor oda jártam, a ferences atyák inkább csak a hittant tanították, valamint az osztályfőnöki órákat tartották meg. Nyilván volt egy-két kivétel, akik mást is tanítottak, de ez a szám elenyésző. A ferences atyák inkább, mint prefektus (nevelő) voltak jelen a kollégiumban, ők felügyeltek ránk mikor felkeltünk reggel, és mikor lefeküdtünk este: amolyan szabálybetartó atyák voltak, a lehető legpozitívabb értelemben. A mi prefektusunk számunkra olyan volt, mintha az apánk és anyánk lenne egy személyben. Nagyon szerettük őt.
TVSS: Mit gondolsz, mik az erényei ennek az iskolának? Mik azok, amiben erősebb, mint egy hagyományos gimnázium? És mik a hátrányai?
K.T.: Erényei? Talán azt tudnám mondani, hogy rendkívül jó tanáraink voltak, akik keze közül számos orvos, vegyész, színész került ki. Nagyon odafigyelnek a diákokra, és mindig elérhetőek voltak, ha bármi gondunk akadt volna a tanulással, ebben a prefektus szerepe is közrejátszott. Ő olyan volt, mint egy közvetítő köztünk, és a tanárok között. Adott egyfajta rendszerességet az egész. Ha az ember egy ilyen gimnázium-kollégium intézménybe megy, akkor köteles betartani annak szabályait, és ezek adták leginkább ezt a rendszerességet. Valamint ugye fiú gimnázium, nincsenek lányok. Ez egy elég érdekes téma, hosszan lehetne erről beszélni, hogy ez miért előnyös és miért hátrányos.
Mivel csak ide jártunk, nem nagyon tudjuk milyen egy másik gimnáziumban, de több mint valószínű, hogy a fiúk (mivel fiúk) versengenének, és imponálni akarnának a lányoknak. Ez a rész azonban itt kimaradt, inkább több időt fordítottunk a tanulásra, a sportra és kultúrára. Volt, aki a hitben találta meg a szerelmet és atya lett. Hátrányt nem igazán tudok mondani. Esetleg az volt kellemetlen, hogy szombaton is volt tanítás, de később kiderült, hogy ez is előny valójában, mert sokkal kevesebb volt az óraszámunk, mint más iskolákban, ugyanis havonta egyszer utazhattunk haza és ilyenkor elmaradtak a szombati tanítási napok. Ez kezdetben nehéz volt, elsősként főleg, hogy egy hónapig ott kellett lennünk, de ha ezt a nehéz időszakot kibírja az ember, utána már az egész végére sajnálni fogja, hogy vége. Ami azt illeti, talán ez az iskola adott a legtöbbet a mai világlátásomhoz. Megtanultam becsülni a szabadságot.
TVSS: Mit gondolsz a tanári gárda „csuhás” csapatáról? Hogyan élted meg, hogy nagyrészt szerzetesektől tanultál?
K.T.: Eleinte furcsa volt, mert előtte csak a TV-ben láttam ferenceseket. Ahonnan én származom, egy szerzetesrend se igazán működött, és csak néha egy-egy apácát láttam a templomban. Teljesen új volt számomra a ferencesek közössége, de igazán kedvesnek és barátságos barátoknak ismertem meg őket. Voltaképpen csak hittant, filozófiát és földrajzot tanultam ferences atyáktól, de ezeket nagyon jól megtaníttatták velünk. Azt kell mondjam, minőségi oktatást kaptam.
TVSS: A gimnázium segített a hitedben való megerősödésben?
K.T.: Az emberrel megszoktatják, hogy eljárjon rendszeresen misére vasárnaponként. Adott egy rendszerességet, amit az Úrnak lehet szentelni teljes egészében. A válaszom az, hogy teljes mértékben. Olyan mélyen elültette bennem ez az intézmény Isten létezését, hogy ez már számomra megcáfolhatatlan. Ezt leginkább a prefektusomnak köszönhetem, Dávid testvérnek.
TVSS: Ajánlanád ezt az iskolát másoknak? Vagy akár íratnád ide a gyermekedet?
K.T.: Csak ajánlani tudom. Azért is jó, mert egy örök élményt ad életed legmeghatározóbb periódusában, a kamaszkorban. Olyan emberek, szerzetesek körébe kerülsz, akik egyengetnek ezen a hosszú és nehéz életúton, de mikor kijössz onnan akkor olyan érzés, mintha egy halom ajándékot kaptál volna. Nekem csodálatos éveim voltak ott, bár kezdetben nehéz, de utána fokozatosan jobb, és a végére már alig akartam onnan elmenni. Kitartónak kell lenni, és erre is nevel ez az iskola.
Köszönöm az interjút, hamarosan folytatás következik!
