Hinni annyi mindenben lehet. Van, amiben könnyű, s van, amiben egyáltalán nem az. Néha magától megy, máskor erősen kell érte küzdenünk… Vajon mi a titka ennek? Ami az általunk megélt valósághoz közelebb áll, azt könnyebben elhisszük, ami pedig távolabb, azt nehezebben? Amit szeretnénk, hogy megvalósuljon, de nem mindenáron, abban inkább hiszünk, amire túlságosan vágyunk és túl sokáig, azzal szemben szkeptikusabbak vagyunk? Ami belátható időn belül megvalósul, abban könnyebb hinni, mint amire sokat kell várni?
Pedig, amit tapasztalunk, azt nem kell már hinni, hiszen az tudás. Hinni abban kell, amit nem látunk, nem hallunk, nem érzünk saját érzékszerveink által, de mégis van egyfajta belső bizonyosságunk róla.
Istenbe vetett hitünket gyermekkorunktól hitigazságokkal támasztják alá hitoktatóink, amelyeket tudós teológusok és egyházatyák fogalmaztak meg, megértve Isten üzenetét. De vajon elég tudni a katekézisben foglaltakat? Az már hit? Istenről és a parancsolatokról való tudásunk vajon elegendő ahhoz, hogy az élet egyes helyzetein átsegítsen? Hogy erőt adjon és boldoggá tegyen?
A hit sokkal mélyebb és titokzatosabb dolog mintsem hogy ilyen röviden írni lehetne róla, nem beszélve arról, hogy könyvtárakat tölt meg nagy gondolkodók, szentek és egyszerű emberek tollából született, hitről szóló alkotások sora.
Keresztény hitünk, noha egy, mégis mindenkinek egyéni, személyes. Például én, amikor egyszerűen csak tisztán átélni szeretném, elindulok, ki a természetbe, s hegyek tetejéről, erdők mélyén, rétek harmatján, naplementékben és patakcsobogásban csak nézem, hallgatom, érzem, csodálom mindazt a szépséget, amit Isten alkotott. Aztán a hétköznapi, XXI. századi világvárosi életemben napról napra tennem kell érte, hogy növekedjen bennem. Nekem a hit idén – új felfedezésként – az öröm és a bizalom megélése.
Hogyan tudok növekedni ebben? Mit tehetek, hogy elmélyüljek, s erősödjek a hitben?
Mindenekelőtt szeretnék megtanulni örülni… vagyis megérteni, hogy Isten be szeretne tölteni az ő örömével, s csak arra vár, hogy végre megengedjem neki. Persze ez így nagyon egyszerűen hangzik (erről is sok könyvet írtak már..) de vajon hogyan kell ezt megvalósítani? Járjunk utána idén, saját, egyéni módunkon, és ha tehetjük, együtt is. Ne elégedjünk meg azonban a tudással, tapasztalattal, éljük meg a megértett és belátott igazságokat.
Aki szeret meggyőződni mindenről és érveket gyűjteni, készítsen interjúsorozatot, kérdezzen meg minél több, láthatólag örömteli embert, hogy miért örül? Mi a titka? Hogyan kell boldogan élni? (S ha nagyon alapos, készíthet egy elleninterjú sorozatot is…)
- Aki művészi vénával megáldott, keresse meg a boldogságot a természetben, s jelenítse meg.
- Aki társas és szeret szervezni, találjon ki és valósítson meg olyan eseményeket, amelyek célja, hogy másoknak örömet szerezzen.
- Aki elmélyedős típus olvasson az örömről, különféle szerzőktől, s ossza meg élményeit másokkal.
A másik számomra fontos és kiemelkedő aspektusa a hitnek a bizalom. Ráhagyatkozni Istenre azzal a tudattal, hogy minden, de minden az Ő kezében van, s nincs olyan dolog, amiről ne tudna velem kapcsolatban. De ez még mind semmi: hatalma van rajtam, s minden körülményemen! Ami tehát történik velem, arról Ő nemcsak tud, de mindent felhasznál arra, hogy a javamra fordítsa, hogy formáljon, hogy közelebb kerüljek Hozzá, hogy az üdvösségemen munkálkodjon. Nincs az a fájdalom, vagy nehéz körülmény, amiért, és amiben hálát ne adhatnék Neki. Azt hiszem, ennek a logikának a megértése egy olyan új kihívás, amivel sokan nem találkoztunk még. Hogy megérthessük, talán nem árt elolvasni legalább egy olyan könyvet – a könyvtárnyi bizalomról szóló irodalomból -, amely közelebb visz bennünket ehhez, a ritkán hangsúlyozott különleges szemlélethez. <Merlin R. Carothers: Boldog lehetsz – már MOST! (Marana Tha 2007.)>
A harmadik dolog, ami igaziból a hitünk mögött áll, az maga a Mennyország.. Keveset beszélünk róla, mert keveset tudunk róla. Legalábbis azt gondoljuk. De tényleg így van ez? Jézus számtalan alkalommal beszél a mennyek országáról. S ha valaki szeretne közelebb jutni a titokhoz, kikeresheti a Szentírásból az összes olyan részt, amely a Mennyországról szól, s a gyűjteményből egész évre szóló lelki programot is készíthet magának, csoportjának. Megfoghatjuk ezt a témát is az alkotás oldaláról, hisz van, akihez ezen az úton kerül közelebb az üzenet. Rendezhetünk a gyerekeknek, a fiataloknak, vagy akár a felnőtteknek kreatív, művészeti napot a Mennyországról, amely igazi lelki élménnyé válhat, ha a megélt szeretetre alapozzuk. Esetleg gyűjthetünk olyan festményeket, zeneműveket, verseket, fotókat, amelyek az égi hazát próbálják kézzelfoghatóvá tenni. Nem utolsó sorban pedig, megismerkedhetünk azokkal, akik már odaát vannak: a szentekkel. Egyre több film <Az utolsó hegycsúcs, sp. dokumentumfilm> segít közelebb kerülni hozzájuk a mi korunk nyelvén, akár századokkal, akár csak évekkel korábban élt személyekről legyen szó. Az ő életük is lehet táborok, színi előadások, alkotó napok, művészeti estek, beszélgetések témája. S mindezek által közelebb kerülhetnek hozzánk, példaképeinkké, vezetőinkké válhatnak. Aztán persze ott vannak a könyvek is… <Todd Burpo és Lynn Vincent: Igazából mennyország (XXI. Század Kiadó, Budapest, 2001)>
A lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt…
Hit éve. Nézni, látni, rácsodálkozni. Bízni, hálát adni, örülni. Benned hogyan növekszik a hit?
