Rövid akarok lenni, egyszerű de érdekes...
Először is fontos, hogy tisztábban tegyünk pár dolgot. Az elején tisztázni szeretném a két fogalom jelentését, mert nem biztos, hogy abba az értelembe használom amiben te is. De kérlek ne abba fektesd az energiát, hogy bizonygasd nem így van, hanem próbálod megérteni, hogy mit szeretnék írni.
Képzelet: A világ megismerésének egyik módja, épp olyan mint a látás, vagy a szaglás. Az ihlet hozza létre. Az ihlet pedig Istentől származó sugallat. És mint sok minden az életben ez sem midig élesen elválasztható.
De ebből kitalálható, hogy csak egyféle művészet létezik, nincs világi és vallásos művészet nem lehet különbséget tenni közte, hisz mindegyik Istentől való.
Hisz az ihlet tőle szárazik, ami indukálja a képzeletet, hogy létre hozzon valamilyen művészeti alkotást. Azaz művészet azért van, hogy a világot megérteni segítsen.
Ha most felhördülsz, hogy: „Ezt a fanatikusságot!!”... Kérlek várj! Mindjárt megmagyarázom, árnyalom a képet. Ha úgy gondolod ez nem így van, nem meglepő, hisz a világ szinte kezdette óta nem ezt képviseli. Ha ellentétbe van minden eddigi logikáddal nem meglepő, ebből látszik, hogy a bűnbeesés hatásosabb volt, mint gondolnánk.
Tudom azt ígértem az elején rövid leszek. Nem felejtettem el.
A teremtő képzelet, bármennyire is furcsán hangzik egy passzív állapot. Passzív állapot az Egó (én) számára. És amikor az Egó kikapcsol, akkor tud igazán Isten kapcsolatba lépni velünk. Ilyenkor - "ihletkor" - megnyílunk Istennek és beszélgetünk vele. Ez olyan akár egy (misztikus) ima. Csak azzal a különbséggel, hogy az ima lentről felé irányul, míg az ihlet föntről érkezik lefelé. Ezért lehet a művészet időtlen. (Ha az valóban az, azaz megfelel az eddig leírtaknak.)
Fantázia, melyet most nem olyan értelembe használok, mint a hétköznapi szóhasználat szokta.
A fantázia a bűnbeesés következménye. A bűnbe esett képzelet MELLÉKTERMÉKE.
A képzeletet azért kaptuk, hogy teljesebb lehessen a világunk megismerése. DE a képzelet is bűnbe esett velünk együtt, így létrehozta a fantáziát.
A fantázia nem hazudik, ezzel azt a képzetet kelti, hogy őszinte.
A fantázia nem hazudik: azt állítja, hogy ő nem valóságos. És teremtményei se valóságosak, vagyis irracionális.
Első ránézésre a képzelet és fantázia olyan, mint az azonos hangalakú szavak,
de a jelentésük különböző.
Ezt tudja a Rossz kihasználni, hogy a bezavarja ezzel látásunkat, így nem tudjuk megkülönböztetni mi a képzelet terméke és mi a fantáziáé. Így a kisebb energia befektetése, illetve lustaságunk miatt elkönyveljük mind a kettőt mesének, álomvilágnak, irracionális dolognak. Rosszabb esetben igaznak vesszük mind a kettőt. Vagyis torzítja a megismerésünket, ha a fantázia kitalációit valóságnak hisszük.
Így vesztjük el a világ/Isten megismerésének lehetőségét; Ha a képzelet alkotta művészetet is mesevilágnak és nem valóságnak tekintjük. Vagyis nem tartjuk fontosnak.
S ha valamit nem tarunk fontosnak, azzal nem törődünk. Így jönnek létre azok a irritáló személyiségek akiket te is ismersz... így jön létre az is, akit a tükörben látsz, ha pár év múlva belenézel...
