Sima egyenes falú üvegpohár voltam, semmi különös mondhatnánk. De néha, ha ott felejtettek a Nap útjában, én csillogva tükröztem vissza az engem érő mézfényt. Néha színes terítőre kerültem, és úgy éreztem, hogy az abrosz virágai áttetszőségem részévé válnak, egy kicsit margaréta lettem és harmattól gyöngyöző fű. Néha utaztam, piknikeztem, sok színes folyadéknak adtam ideiglenes szállást. Büszke voltam magamra, mert sosem repedtem meg, pedig nem egyszer koccantam össze a féltékeny bögrékkel, bírtam a forró vizet, és mindig rendelkezésre álltam.
Egy nap azonban valahogyan, bizonyára véletlenül, figyelmetlenségből az asztal szélére kerültem. Félve néztem le a mélybe, és a fehér kövek kihívóan nevettek vissza rám. Tudták, hogy ők az erősebbek. De én bíztam! Nem hiába raktak az asztal szélére! Lehet, hogy pár perc, és újra szükség lehet rám. Vártam… Ó az a szörnyű bizonytalanság! Lehet, hogy mégsem kellek, hát még sem kellek? Órák teltek el, én pedig reszkettem. Egy idő után aztán eltűnt a félelem, és vártam az esést. Csend volt és üresség, bennem és rajtam kívül.
Pillanatok alatt történt. Csak egy rossz mozdulat. A fájdalom repedéseket vájt üvegtestembe. Meglepődve néztem a finom és csillogó port, mely még szilánkjaimnál is kisebb volt. Sosem hittem volna, hogy ilyen összetett és szép vagyok belül…Iszonyúan fájt mindenem, ennyire emlékszem. Aztán valaki elkezdte felszedegetni az éles darabkáimat. Egy tenyérben voltam, hatalmas tenyérben! És minden egyes darabkám! Már nem szenvedtem annyira, és megnyugtató melegséget éreztem.
Vitt engem az a hatalmas tenyér, sokáig, végül nagyon óvatosan egy színes lapra tett. Hirtelen elvakított a fény. Ahogy láttam az éles, kisebb nagyobb részeim, újra belém hasított a fájdalom és a hiány. Eggyé akartam válni újra, könnyek közt kiáltottam: „Gyógyíts meg!”…, de úgy tűnt, hogy ez lehetetlen. Mégis vártam valamire, és a várakozásban nagyon halk duruzsolást hallottam. A nyugtató hangok hatására éreztem, ahogyan lassan álmosodom, majd lecsukódnak csillogó kristályszemeim.
Az asztalon ébredtem. Semmim sem fájt, de nagyon furcsán éreztem magam. Színes gömbök feküdtek rajtam. Egy gyerekkéz nyúlt nagyon óvatosan felém:
- Papa, vehetek még cukorkát? Vigyázok a tálkára nagyon!
- Vehetsz, persze. De a nagyinak egy szót se!
A gyerkőc pajkosan elmosolyodott, és elvett rólam egy zöld színű gombócot. Most néztem először körül: kávéscsészék, süteményes tálkák üldögéltek mellettem…és egy fém cukortartó!
Láttam magam!
A cukortartó öblös hasán egy gyönyörű kristálytálka képe pihent, szilánkok és repedések nélkül; a fényt pedig ezer irányban tükrözte vissza.
Szabina
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni!
Kértem erőt... és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet... és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot, és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet... és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet... és Isten adott lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.
Sülysápon, április 17-18-án ismét megrendezésre került a táborelőkészítő 7régiós találkozó. Farkas Laci atya ismertette a nyári táborok témáját, amelynek mottója: „Adj innom.” (Jn 4;7)
A téma lényege az emberi kapcsolatok finomítása, azaz a minőségi kommunikáció megtanulása, amely megtanít az érzelmeink, és gondolataink helyes kifejezésére.
A találkozón a régiók közösen egy facsemetét ültettek, melyet minden régió saját folyójából hozott vízzel öntöztünk meg. A fa erősödése és növekedése a régiók fejlődésének szimbóluma. Reméljük erős és termékeny fa lesz belőle.
Természetesen kreatív játékra is volt lehetőség, ahol a kiscsoportok bemutathatták, hogyan is tervezik legyőzni, megtéríteni az egyházmegyét riogató gonosz hétfejű sárkányt.
A Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség idei nyári hittanos tábora Máriabesnyőn kerül megrendezésre július végén. Mivel a helyszín új, nagy izgalommal állunk a tábor elébe. A táborhely kialakítása a mi feladatunk, hiszen egy eddig „érintetlen” területet kell lakhatóvá varázsolni. A kisebb testvérek 1 napos építőtábort szerveznek, melyre minden fiatalt szeretettel várunk. Időpont: május 8. (szombat) reggel kb. 9:00. Találkozó: A máriabesnyői kegytemplom udvarán. Leginkább földmunkák lesznek, illetve tereprendezés. Nagy áldás számunkra, hogy egy kegytemplom lábainál tölthetünk majd el néhány tábori napot. Bár a tábor helyszíne új, a lényege a régi: szeressük egymást tiszta szívvel, egy földi mennyországot megélve.
Képek az eseményről a galériában!
Mondd el, hogy milyen vallású vagy, miben hiszel! Nem kaptam vallásos nevelést, de mindig is hittem, ez sok dalomban megjelent, elég talán A Megváltó címűt felidézni tizenkilenc évvel ezelőttről. Abszolút világi ember vagyok, de szeretném hinni, hogy a sok lehetőség között van egy jó irány, ez indított a hitem gyakorlására. A családommal évek óta a pasaréti templomba járunk, meg időnként Máriaremetére. Katkónak kereszteltek, római kaotikus vagyok. (nevet) De nem akarom ezt kitűzőként viselni, számomra ez tök természetes. Éppolyan gyarló vagyok, mint bárki más, vágyakkal, bűnökkel, de van egy mérce az életemben, amihez igyekszem tartani magam. Ennyi az egész. Nem túl hálás dolog erről beszélni, mert a tömegmédia alapvetően vallásellenes, a hívőket ájtatoskodó idiótaként vagy fanatikusként igyekszik láttatni. Vannak ilyenek is, persze, de a valós összkép ennél sokkal emberibb. Minden világnézet a vallás közösségi mintáit veszi alapul. Ahogy ma lejöttem a Gödörbe, teljesen egyformán különböző fiatalokat találtam itt: ugyanazokkal a fekete fülkarikákkal, ugyanazokkal a tetkókkal, ugyanazzal az öltözködési stílussal. El akarnak különülni, kívülállónak érzik magukat, közben tökegyformák, mint minden szubkultúra. A közösségigény, a hitre való éhség mindenkiben benne van, de szerintem ez közös eszmények nélkül iránytalan.
Pár éve elindult egy kezdeményezés, hogy azok a felnőtt Emberek, akik nem fejezték be ill. el sem kezdték az általános iskolai tanulmányaikat, lehetőséget kell, hogy kapjanak erre.
Országosan 2005-ben megszüntették a Dolgozók Általános Iskoláit, így igény volt, hogy legyen folytatás, így jött létre a Szeretet Iskolája. Kicsit eltér a hagyományos tanítástól, de vizsgázni kell a tanév végén a kijelölt intézményben. Az oktatást nagyrészt Önkéntesek végzik, így ha tudnál akár heti 60 percet segíteni ebben, vagy van olyan Ismerősöd akit érdekelhet, akkor szólj neki!
Magyar, matematika, történelem, biológia, földrajz: ha bármelyik tantárgyban jártas vagy, sokat tudnál segíteni az Iskolának, nem baj ha nincs tanári/tanítói végzettséged.
A diákok nyitottak, kedvesek, mindenkit szívesen fogadnak.
Bővebb információért keresd Farkas Zsoltot! Köszönöm!
Közreműködésed köszönöm az Iskola nevében is!
Kérdések és válaszok. Annyi mindent összezavar a világ, kifordítja a legjobb embereket is a bőrükből, és elvesztik mindenüket. Pedig ők aztán fel voltak vértezve minden ellen. Vagy mégsem?
Tegnap, ahogy a hídon ültem azokról gondolkodtam, akik részt vettek az életemben, akik szépen sorban elmaradtak mellőlem, és akiknek életén változtattam, amíg ők az enyémet formálták. Voltak benne szép részek, rosszak, fájdalmasak. De mind az enyém volt. Az enyémek lettek e csillogó-szikrázó emlékek, és nem tudok soha többé létezni nélkülük. Van, hogy kitörölnék, átugranék részeket, de amikor végigfuttatom az eseményeket, hogy mit tennék helyette, rájövök, hogy az egész életemet alapjaiban rengetné meg az az apró döntés, amit másképp tennék.
Egy rövidke történetet szeretnék veletek megosztani, ami velem esett meg vasárnap reggel.
Aznapra beosztottak ügyelni a lovas klinikára Üllőre, ami azt jelentette hogy reggel nyolckor már harcra készen, fonendoszkóppal a nyakamban kell vigyorognom a kezelőben, valahol félúton Üllő és Ócsa között. Mivel hétvégén nem jár busz a klinikára, a legegyszerűbben úgy lehet oda kijutni – gondoltam én – hogy elvonatozom Üllőig és onnan kibiciklizem, kb fél óra tekerés, mi az nekem sík terepen?!
Szíves elnézésüket kérem. Csak a jövőnkért érzett aggodalom bírt szóra.
Az, akivel erről vitatkozni szoktam, harmadik szomszédom, más szóval, csak két szem rizs van köztünk. Mélyen érző, tisztán látó lény, szenvedéllyel védi kissé szélsőséges nézeteit.
Amin vitatkozunk, nem is olyan bonyolult. Egészen egyszerűen is megfogalmazható: egyformák vagyunk-e mi, rizsek? És mit hoz a jövő? És milyenek lesznek a leszármazottaink?
Mert mi, s ez a legszomorúbb az egészben, nemesített faj vagyunk, úgynevezett „télálló tibeti”. Ami nemcsak azt jelenti, hogy az átlagosnál jobban tűrjük a hideget, hanem hogy más vonatkozásban is - a keményítőtartalomtól kezdve a szaporodási képességünkig - kiválasztott fajta vagyunk. Hogy a többiekkel mi lesz, arra jobb nem gondolni.
Nemrégiben kaptam ezt a pár oldalas tanúságtételt a szentmiséről, amiben különös dolgokat olvastam. Mikor a végére értem, és elmentem szentmisére, egészen különleges tapasztalatom volt.
Olvassátok el. Segíthet közelebb kerülni az Úrhoz!
Most kedden, 20-án is LESZ blogolás, méghozzá nem is akárhogyan. Fiatal tehetséges zenészek, művészek jönnek majd hozzánk, hogy egy kicsit megmutassák magukat a nagyvilágnak és bebizonyítsák, hogy az amatőr zenész is tud ugyanolyan jó dalt írni, mint egy profi muzsikus. Remek lehetőség Lesz, rá hogy egy picit közelebbről megismerjük őket és dalaikat. Egyszóval feltétlenül érdemes Lesz ránk hallgatni!
A bloggerek
A Pál Feri atya körül összegyűlt lelkes fiatalok nem elégednek meg azzal, hogy keddenként összejönnek és meghallgatják Ferit majd hazamennek, mintha mi sem történt volna. Ha böngészed a palferi.hu-t tömérdek színes programot hoztak már össze a közösség szervező vénával megáldott tagjai. Biztos vagyok benne, hogy láttad már a Szerékcsárdában megrendezett Kultúrestről készült TVSS összeállítást.
Ez úton nagyobb falattal próbálkoznak a szervezők, ugyanis tervük abban ölt testet, hogy a közösséget felültetik egy hatalmas hajóra és a Duna hullámain elhajókirándulgatnak Visegrádig. Erre az eseményre meghívták a TVShoeShine kameráit is. Mi pedig felvonulunk és kirándulunk velük egy jót a hétvégén. Ezek után pedig szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a készülő adást, mely remélem már a jövö héten nézhető lesz. (Ugye Domi)
Az isaszegi lakosok, valamint más települések lakóinak összefogásából, és segítőkész munkájából elkészült az isaszegi keresztút. Most szombaton (április 17.) 15:00-kor lesz a Keresztút Szentelése, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk. Helyszíne az isaszegi Római Katolikus temető fölötti Kálvária Domb.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics