Kerestem két gyors gondolatot a fotósról, kinek legutóbbi header-jeink alapjait köszönjük.
http://pozsarkata.wordpress.com/
"2008-ban kezdtem a fotózást, akkor még szinte lefotóztam mindent ami szembejött velem. Ma már főként a portré- és divatfotózás érdekel, ebben próbálok érvényesülni több-kevesebb sikerrel.
Ha Te is szeretnél magadról pár képet, írj bátran a p.kata8[at]gmail[dot]com-ra."
Szombaton este arra gondoltam, nagyon fáradt vagyok és inkább itthon maradok, pihenek, kieresztem a gőzt és nem megyek el a misére, illetve a közbenjáró imára. Aztán Jézus, valahogy mégis legyőzte a kísértésemet, így kicsit későn ugyan, de útnak indultam a templom felé.
Amikor a szertartás véget ért az egyik nővér a mikrofonhoz lépett, hogy beszéljen nekünk arról, mit is takar majd az, ami ma este történni fog. Ahogy megszólalt, úgy éreztem valami egészen rendkívüli levegő tölti be a termet. A kegyelem betöltötte az egész templomot, kézzel foghatóvá vált a gyógyító Jézus jelenléte. Dicsőítéssel kezdődött a szentségimádás, dicsértük Jézust, ezáltal az ő kegyelmébe léptünk. Körülbelül 20 perc után elkezdődtek a közbenjáró imák. Két-két nővér lépett ki a padokból, hogy imádkozzanak azokért, akik ebben a formában még közelebb akartak kerülni a Megváltóhoz.
Nem volt még ilyen alkalom a mi közösségünkben, és ezért is egyesek furcsállva, mások nyitottan várták a január 16-ai esti szentmisét. A Szent Ferenc Kisnővérei jöttek el hozzánk, hogy a Gyógyító Jézus jelenlétében közbenjárásukkal, imáikkal lelki, testi gyógyulások szülessenek. Jézus gyógyít, de nem csak az ilyen alkalmakkor, hanem minden szentmisén, szentségimádáson. Annyi kegyelmet tud számunkra adni, amennyire kitárjuk a szívünket. Hála Istennek sokan jöttek, hogy Jézus lábához tegyék kéréseiket, köszöneteiket, fájdalmaikat. Csodálatos megtapasztalás volt Ágnes nővér szolgálata, aki Jézus üzeneteit közvetítette számunkra.
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy vallásosan neveltek, és hogy amikor lázadoztam a misére járás ellen, akkor sem engedték el a kezem. A legnagyobb ajándékban részesülhetek azáltal, hogy az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztust magamhoz vehetem.
Pár évvel ezelőtt volt már rá példa, hogy egyházközségünk fiataljai a máriabesnyői és a premontrei ifjúsággal találkozzon egy estén. Aztán ez különböző okokból sajnos megszakadt, és most újra igény merült fel erre a találkozásra. A Szentháromság templom ifjúsági csoportja volt január 15-én (pénteken) a házigazda. Szeretettel hívtuk Gödöllő fiataljait a 6 órakor kezdődő szentmisére és az azt követő vidám együttlétre.
A célunk az minden ilyen alkalommal, hogy lehetőség nyíljon arra, hogy ismerkedjünk másokkal, és lássuk azt, hogy vannak fiatalok környezetünkben, akiknek szintén fontos, hogy a Jóisten útján járjanak.
Jó volt látni, hogy a mise utáni játékban is sokan részt vettek, és otthon érezte mindenki magát. Külön élmény volt látni Zsolt atya féktelen örömét, amikor az activity játékban ő tudta egyedül kitalálni a „Norbi update müzli” feladványt. Az sem probléma, ha valaki nehezebben nyílik meg ilyenkor, mert a többszöri találkozás segít majd az ismerkedésben.
A játék után zsíros kenyeret és teát fogyaszthattunk, majd lehetőség nyílt még a beszélgetésre.
Jó volt együtt, és várjuk, hogy mehessünk Máriabesnyőre és a Premontrei kápolnába. Köszönjük az atyák támogatását. Ha mi is látjuk az egységet köztük, akkor az egymáshoz tartozás vágya még jobban erősödik bennünk is, hiszen mindannyian testvérek vagyunk Krisztusban (függetlenül attól, hogy az Eucharisztiát nem ugyanazon a helyen éljük meg.)
Képek a galériában, s hamarosan SS epizód.
2010, ahogy minden más év, véleményem szerint érdemes arra, hogy elgondolkodjunk, mi mennyi mindent tettek, vagy tesznek meg értünk szüleink. És azt a rengeteg munkát, energiát, odaadást, és önfeláldozást, melyet a hosszú évek alatt belénk fektettek, sose feledjük el átadni majd saját gyermekeinknek! Ezzel a Misztrál dallal kívánok mindenkinek olyan évet, melyben egy kicsivel több időt és odafigyelést szán szüleire!
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,
Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.
LEGYEN ÁLDOTT ÉS BOLDOG AZ ÚJESZTENDŐD!
Az Ifigodollo.hu minden szerkesztője ezzel az áldással kíván mindannyiótoknak Istenben megélt újévet!
A csodálatos balzsam meg a likas zsák
Hallottam volt annak idején, egy messzi múltba veszett régi karácsonyestén, a kandalló előtt. Az ablakon kívül sűrűsödött már a szürkület, s lassanként elvesztek benne a hólepte erdélyi hegyek. A kandallóban pattogott a száraz bükkfa. Nagyanyánk birsalmasajt-szagú szobájának öreg bútoraira sárga fénypászmákat vetettek a táncoló lángok. Mi, gyerekek ott hevertünk a szőnyegen, s fojtott izgalommal vártuk, hogy megszólaljon odaát a nappali szobában a kicsi ezüstcsengő, s meghirdesse a karácsonyfával érkező angyalt.
Nagyanyánk ott ült a hintaszékben, közel a kandallóhoz. Fején fekete csipke főkötő, térdein vedlett bársonytakaró, s vékony ujjai fürgén billegették a csillogó kötőtűket.
- Hol volt, hol nem volt – kezdte el nagyanyánk a mesét, hogy gyorsabban teljék az idő –, hetedhét országon túl, az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény favágóember. Feleségével és hét neveletlen gyermekével élt ott a falu közepén, egy szép, nagy nádfödeles házban, s vágta, vágta fönt az erdőben a fát, napkeltétől napnyugtáig. De hiába dolgozott akármilyen sokat, hiába vitte haza minden keresetét, mégsem volt öröm és boldogság az otthonában. Egyéb se volt ott, csak panaszkodás. Panaszkodott a feleség folyton, hogy ez rossz, az rossz, hogy lám, az egyik gonosz szomszéd így, a másik gonosz szomszéd úgy, s még a gyermekek is savanyú képpel jártak-keltek egész nap, panaszkodtak azok is, hol a tanítóra, hol a szomszéd gyerekekre, s annyit panaszkodtak, hogy mindenki messzire elkerülte őket, mintha csak ragályos betegek lettek volna.
Látszólag ez a két fogalom teljesen különbözik egymástól, azonban mégis szervesen összekapcsolódik. Miután az ember betöltötte a 18-19 éves kort, nem lehet szétválasztani ezt a szenvedést és ezt az örömöt. És ez így marad kb. 5 évig. Persze a repetát kedvelőknek néhány esztendőre meghosszabbodhat ez az állapot...
Alapvetően három csoportra lehet osztani az egyetemistákat, illetve a főiskolásokat: a tanulósokra, a mázlistákra és az „ááá nem érdekel, karácsony van, ilyenkor tilos tanulni” elvet vallókra. Az ún. tanulósok, kasztja béli emberek a karácsonyfa mellett is a jegyzeteiket bújják. Könnyen fel lehet őket ismerni: az éjféli misére a legtöbb átlagos ember már álmos fejjel megy, azonban a tanulós csoport jeles képviselői ugráló szemgolyókkal, tág pupillával és egy termosz feketekávéval jelennek meg, továbbá feltűnően pattognak. Viszont, ha a koffein mennyiség a kritikus szintet megközelíti, kezdenek lassulni. Ilyenkor gyakran ejtik le – nem minden feltűnés nélkül – a perselybe szánt százasukat, hogy a pad alatt eltűnve felhörpinthessenek egy decit a jó erős feketéből, a célból, hogy ha hazaértek hajnali 2 körül, a koffein segítségével tovább folytathassák a fél 12-kor abbahagyott tevékenységüket: a tanulást.
A mázlisták csoportjába tartozók híven a nevükhöz: szerencsések. Egy tételt tanulnak meg, ezt a tételt húzzák vizsgán. A harmadik csoport tagjait pedig mi alkotjuk, akik 23-a estétől 27-e reggelig nem tanulunk, hanem ünneplünk.
Ezúton kívánok mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt, minél több koffeinmentes éjszakai tanulást a szünetre, és mázlit (de leginkább tudást) a vizsgákra!
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics