Gondoltam, tartok egy kis szünetet, kikapcsolódom két beadandó és egy vizsga közötti lélegzetvételben; fél óra, utána vissza a tételekhez. A fél órából egy lett, és azért csak ennyi, mert a Monostory podcast még csak két részes. A bakonybéli bencés atya, Baán Izsák a világ legmegnyugtatóbb hangján, mélységes bölcsességgel beszél bezártságról, magányról, újrakezdésről, megküzdésről, démonokról – és bár a felvétel még nyakig karanténban történt, a relevanciája mit sem csökken az enyhítés után.
Mert hiába, hogy lassan lezárul a szigorú social distancing-időszak, amit megéltünk, mindannyiunkat formált, és a hatása talán egész életünkre velünk marad. „Rajtunk múlik, jobb emberként maradunk-e állva, vagy szégyellni fogjuk, ahogy viselkedtünk.” Ki vagyok én most, váltam-e valakivé? Hagytam, hogy formáljon, tanítson a helyzet, vagy elsikkasztottam a lehetőséget? Mit tett velem a kényszerű lemondás?
Az atya a magány démonairól beszél, a vágyakról, indulatokról, hiedelmekről, amik megtámadják a világtól elzárt ember lelkét; de csak a cím kedvéért – én jól tudom, hogy nem szükséges ténylegesen egyedül lenni ahhoz, hogy találkozzunk velük. Elég, ha a természetesnek vélt örömeinktől elszakadunk. Elég, ha csak egy kicsit több időt kell saját magunkkal tölteni. Elég, ha csak néhány órával több a csend. Én találkoztam, találkozom a magány démonaival, pedig a családommal élek, nem vagyok egyedül – a kérdés az, mi lesz a harc eredménye. Megerősödve állok meg? Vagy elbukom a vágyakkal és indulatokkal szemben? Újra kérdezem: mit tett velem, mit tesz velem a kényszerű lemondás?
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef. 5:15-16)
Az alkalmas időt nem mindig cselekvésre, nem mindig pörgésre kell kihasználni. Van, hogy az Isten szerinti identitásunk megismerésére, az elcsendesedésre, a növekedésre kapunk időt. Azzal is bölcsen kell élnünk. Azt sem szabad elsikkasztanunk. Számot vethetünk, átértékelhetünk, erősödhetünk most is, akár karanténban vagyunk még, akár kifelé megyünk már az elzártságból. A vágyak, az indulatok, az elégedetlenség újra és újra megpróbálnak majd ledönteni a lábunkról, de állva maradhatunk, ha Istenbe kapaszkodunk. Ez nem valami nagy újdonság, és higgyétek el, a Monostory-ban összehasonlíthatatlanul nagyobb bölcsességet hallotok majd az enyémnél. Én csak annyit mondhatok biztosra, hogy ennél értékesebb tanulási szünetem soha nem volt.
