Szíria hallatán sokunkban él már egy jól körülhatárolható kép az országról, ottani és onnan jövő emberekről. A napi hírek hallatán nekem első körben a háború, a terrorizmus és a menekültek áradata jut eszembe Szíriáról. Talán még valami halvány gondolat előjön arról, hogy egy régi keleti kultúráról van szó ahol éltek/élnek kis létszámban keresztények is.
Történelmi kitekintés: Szíria Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten található. Muszlim arab állam jelentős keresztény vallási és kurd, örmény, illetve asszír nemzeti kisebbségekkel. A tágabban értelmezett, döntően mindig is sémi lakosságú szíriai térség – melybe Fönícia és Palesztina területe is beletartozik – hosszú története során szemtanúja volt az ember letelepülésének, majd pozíciója révén fontos kereskedelmi utak kereszteződése illetve kultúrák és birodalmak ütközőpontja volt az egész ókorban és a középkorban is. Az ország az arab tavasz nyomán 2011 óta polgárháborúba süllyedt.
Szíria valóságos arcáról sokkal többet bemutat és elárul Jason Hamacher, aki egy washingtoni punk-hardcore dobosaként elhatározta, hogy dokumentálja a szír keresztények kultúráját, digitalizálja az 1800 évvel ezelőtti, sokszor csupán szóban fennmaradt énekeket (Lost origin productions). A szóban forgó énekek talán legrégebbi szertartások és zsoltárok dalai, amelyek eredte egészen a IV. századig, szíriai Szent Efrém(306-373) idejéig nyúlik vissza.
Jason Hamacher története úgy kezdődött, hogy kapott egy telefonhívást, amiben az akkori zenekara egyik tagja kérte, hogy keressen rá bizonyos szerb énekekre az interneten, mert lehet, hogy valami ilyesmivel feldobhatnák az akkori zenekaruk dalait. Mivel alig volt térerő, Jasona szerb énekek helyett szíriai énekeket értett majd elhatározta, hogy elmegy Szíriába. Ott találkozott a szíriai keresztény kultúrával, évszázados, évezredes szertartások és zsoltárok dalaival és elhatározta, hogy dokumentálja a szír kultúrának ezt a gazdagságát (ez még a szíriai háború előtt történt).
Aleppoban, Damaszkuszban töltött többszöri utazásai kapcsán megemlíti, hogy a világ által gyakran lehetséges terroristának gondolt szír emberek nagy része keresztény, aki pont a radikális iszlamistáktól való félelem miatt menekül el az országból.
Az ősi szíriai/arámi nyelv pedig az a nyelv, amin valószínűleg maga Jézus is beszélt és használt életében. Emellett fontos megemlíteni, hogy Szíriában számos keresztény egyház is van jelen a szíriai és az örmény ortodox egyházaktól, katolikus egyházon keresztül a protestáns egyházakig.
De mi is a helyzet most Szíriában? Jason Hamachernak a Washington Postban megjelent, nagyon felkavaró cikke adhat választ minderre, amely képekben hasonlítja össze a háború előtti és a háború utáni Szíriát.
Mindezek fényében az Szíriai állapotok, a háború és az ott elé emberek menekülése teljes mértékben összefügg a terrorizmussal és korunk keresztény üldözéseivel.
A cikk végére még néhány gondolatot írnék: ha feltételezzük, hogy Isten jó, akkor valóban azt szeretné, hogy ártatlanok haljanak meg, hagyják el otthonukat és kerüljenek a túlvilágra minden ok nélkül?
Vajon a közel keleten nem egy vallásháború zajlik-e? Továbbá ennek a háborúnak a célja nem a keresztény eredet lerombolása és megsemmisítése-e?
Ha igen akkor a terrorizmus embere/katonája Isten elleni is harcot vív. Minden látszat ellenére felmerül a kérdés, hogy a végén ki az, aki kikerül/het majd győztesen? A halandó (rosszakaratú és gonosz) emberek vagy a mindenható Isten.
