Az ökumenikus imahét péntekjén a baptista imaházban gyűltünk össze, hogy együtt áldjuk az Urat:) Az igehirdetésben arról beszélt Péter atya, hogy milyen fontos szerepet tölt be életünkben a szenvedés, hiszen a lélek szenvedése az, amely felerősíti bennünk az Istenhez tartozás vágyát, és rádöbbent arra, hogy mi az, ami miatt még mindig diszharmóniában élünk a környezetünkkel, egymással és Istennel.
Mit ér egy test, ha nem teljes? Mit ér csupán, egy kar, vagy egy láb? Tekintheti-e magát teljes testnek egy-egy végtag? A tagok különállóságának fájdalma az, amely életre kelti bennünk az összetartozás vágyát, az Úr így gyógyít, és erősít meg bennünket, hogy közösen, együttes erővel, egymást támogatva haladjunk felé. Bár az idő, a múlt, és döntéseink más módon rendeltek minket közösségeinkkel az Úr mellé, mégis ugyanahhoz a testhez, Krisztus testéhez tartozunk.
A közös imaóra számomra azért volt nagy kegyelem, mert megérezhettem a közösségeink közti összetartás szépségét és fontosságát. Osztozhattam addig számomra ismeretlen emberek lelki csodájában, erejében, érezhettem, hogy ugyanaz a szeretet fűz minket az Atyához.
A 2009 január 18 -án élőben közvetített szentmisét az MTV archívumában itt megnézheted!
A csaj nem jár egyedül...
Talán mindenki emlékszik erre az örökzöld amcsi történetre, ahol bizony rá kellett döbbennie a kedves nézőnek, hogy egyedül nem jó az élet, uncsi, tré, gagyi, a lényeg, hogy nem az igazi. Az ember bizony társas lény, szüksége van másokra, szüksége van rá, hogy szeressen, nomeg hogy szeressék, és ha tetszik ha nem, ehhez nem elég "Blöki" a házi kedvenc. (Upsz, most elvesztettem az oldal látogatók azon felét, akik kutyapártiak, sebaj...)
Nos, Akkor is, ha a fent említett film ezen tényt, a párkapcsolat szemüvegén keresztül próbálja is megvilágítani, ne feledjük nem csak arra vonatkozik, hanem minden emberi kapcsolatra egyaránt!
S hogy mi a túrót akarok én ezzel, hm... Lehet, hogy kicsit meglepő, és mulatságos, de arra kellett rádöbbennem az elmúlt néhány hónap leforgása alatt, hogy a most már végzős középsulis, ill. gólya fősulis suhancokat tömörítő "középsős" hittancsoport majdhogynem elfogyott. Rendben, igazatok van... Minden tiszteltem azoknak akik ott voltak múlt pénteken, még a későknek is. De a tény tény marad, kevesen vagyunk, és nagy szükség lenne a maradék 60% ra!
Ugyanis nem tom, ti hogy vagytok vele, de nekem személy szerint hiányoznak azok az emberek, akiket bezony nagyon régen nem láttam már péntekenként. Ezért kérlek benneteket, hogy ha tehetitek, azért szóljatok a barátoknak, barátnőknek, hogy igen is várjuk vissza őket, mert kellenek a csapatba. Nem kerül semmibe felvenni a telefont és szólni neki, ki tudja lehet hogy csak arra vár hogy megcsörgesd, hogy érezhesse, fontos a számodra.
Én is ezt teszem...
Pénteken talkszunk.
A locsolóbálról készült adás illetve a besnyői kirándulás anyaga már nézhető!
Lassan jön a Kistarcsai találka...
Nézz, hogy láss!
A Fórumban megoszthatod véleményed: jó lett, rossz lett, kell e még vagy nem...
Pár héttel karácsony előtt pár barátommal elterveztük, hogy bemegyünk az idősek otthonába, itt a város szélére és egy kicsit karácsonyozunk azokkal, akiket találunk. Sok bátorítást kaptam barátaimtól is, meg a budapesti Szent Egyed közösség beli barátaimtól, mégis egy kissé bátortalanul és félénken indultam neki az útnak, sok minden összejött, egy kicsit feszült is voltam...
Galgahévíz után Pécel adott helyett a galgás ifi találkozónak. Mikor délelőtt megérkeztünk még csak néhány ember lézengett, de a kezdésre feltöltődtünk kb. 60 főre. A szentségimádáson a szeretetről szentírási idézeteket hallhattunk. Meglepetésünkre betoppantak a Gável testvérek (András és Gellért) és gitározásukkal emelték a szentségimádás hangulatát. A Péceliek kitettek magukért, mert egy elképesztően finom ebédet csináltak nekünk. A szendvicsek és a sütik is nagyon-nagyon finomak voltak. Köszönjük! Az előadást „NagyDé” mondta el, s aztán a jól megszokott módon kiscsoportokban megbeszéltük az ezzel kapcsolatos kérdéseket, gondolatokat. Az egy órás dumcsizás után közös élménybeszámoló volt. Minden kiscsoport csinált egy rajzot, hogy miről beszéltek és azt be is mutatták. A téma a megbocsátás volt. Volt, aki a béke fontosságáról beszélt, volt aki a megbocsátás eszközeiről és volt egy csoport, aki John és Garfield képregényben magyarázta a megbocsátást.
Este egy fergeteges moldvai táncház zárta a napot. Nekem nagy öröm volt, hogy senki nem húzódott vissza (ahogy a legtöbbször az lenni szokott), hanem táncolt, és nem rettent vissza, hogy párokba táncoljunk. Mivel a találkozó december hatodikán volt, a Mikulás sem maradhatott el (Kozsuch) Miklós püspök, az ő hűséges segédjével, mindenkinek átnyújtott egy kis ajándékot.
A találkozó végül egy ünnepi szentmisével zárult.
Képek hamarosan a galériában!
Mint minden évben… Kezdhetném így is ezt a szösszenetet, de túl sablonos lenne, épp úgy mint az ilyenkor használatos jelzők: gyönyörű, megható, satöbbi. Inkább szeretnék egy-két momentumot kiemelni a nagy egészből, amit sajnálhatnak azok, akik nem látták/hallották.
Mindig tudtuk, hogy Sanyabá’ sportos, na de hogy ennyire? Úgy hányta az osztálytáncon a cigánykereket, mint más afterpartin a vodkát.
Virág Ági néni szigorában ugyan nem ér fel egy katonatiszttel, de a táncukban elég jól alakította ezt a neki talán nem túl testhezálló szerepet. Egyébként nagyon jó volt, hogy a cések bevállalták, hogy néptáncot táncolnak osztálytáncként. - Azt hiszem, bátor, és tiszteletre méltó tett volt részükről, az amúgy nagy jól is sikerült a produkció! A tizenegyedikesek műsorában a „hogy mondjam el hogy mennyire. szeretlek én ha bakker . nem áll több rendelkezésre. csak százhatvan karakter” versike nagyon mély, és fájdalmas nyomot hagyott érzékeny ifjúi lelkemben-szerencsére van pszichológus barátom.
Egyébként a műsorok utáni bál-szerű szösszenet sokkal jobban sikerült, mint tavaly. Rengetegen táncoltak, és jó volt a hangulat is (bár részemről ennek személyes okai voltak, ugyanis rengeteg ismerősömmel találkoztam).
Sík Sándor
A néma Miatyánk
Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd...!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.
Rövid beszámoló a közösségi házban folyó ifjúsági képzésről
Közösségi házunk számos ifjúsági csoportot fog össze és programoknak ad helyet. Az ifjúsági munka támogatására 2004-ben pályázaton támogatást nyertünk az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumtól, amely az akkor épülő közösségi házban az ifjúsági közösségi tér létrehozását segítette.
Ebben az évben újabb pályázati támogatást nyertünk a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól a közösségi térben folyó ifjúsági munka fejlesztésére. Ifjúsági vezetőképzési projektben vett részt fiataljaink egy csoportja május 1. és október 31. között (IFJ-GY-KM-08-C-0003).
Helyszínek voltak a Somogy-megyei Gyermektábor és a közösségi ház ifjúsági közösségi tere.
A képzési program célja a fiatalok azon képességeinek fejlesztése volt, melyekkel közösségeik építéséhez tudnak hozzájárulni, mint olyan kortárs vezetők, akik látják és értik a fiatalok életmódját, életszemléletét, problémáit és örömeit, ambícióit.
Témakörök voltak:
- csoportdinamika, az egyén véleményének, ötleteinek sorsa a csoportban, közösbe tétel és „elveszíteni” tudás
- a dialógus képességének fejlesztése
- a csoport és az egyén viszonya
- az egyéni és a csoportos jövőkép, a célcsoport.
A képzés részét képezték előadások, kiscsoportok témafeldolgozások, tapasztalatok megosztása, csoport szituációs gyakorlatok, szervezési gyakorlatok.
A képzés segítette a fiatalok kortárs vezetővé válását, közösség-tudatos gondolkodásuknak, a közösségi részvételhez szükséges kompetenciáiknak fejlődését. Mindez hosszabb távon is jótékonyan hat az ifjúsági tér közösségépítő munkájára és életére.
A Mozart Rekviem elsöprő sikert hozott a Szentháromság templomban néhány hete. Dugig volt a ház, sokan voltunk.
Aztán...
A koncertsorozat nem ért véget templomunkban Mozart alkotásával, ha ugyanis valaki ellátogatott a Plébániai weboldalra, néhány nappal ezelőtt, a következő eseményről olvashatott ott:
"November 23-án, vasárnap este fél 8-kor, a Gödöllői Szimfonikus Zenekar és a Városi Vegyeskar (a Gödöllői Református Gyülekezet és a Magyar Rádió Énekkarának néhány tagjával kiegészítve) Gounod Missa Caeciliana művét adja elő a Szentháromság-templomban az őszi hangversenybérlet keretében.
Vezényel: Pechan Kornél
Szólisták: Szabóky Tünde (szoprán), Keönch Boldizsár (tenor) Cser Péter (basszus)"
El kell, hogy mondjam apró komolyzenei intelligenciám és jártasságom sajnos ezidáig nem terjedt ki, a fent említett misére, de gondoltam biztos ami biztos, azért beülök és meghallgatom, ugyanis nem mertem feltételezni, hogy valaki is méltatlan darabot hozott volna a Szentháromság templomba.
Az igazság megrettentő és könnyfakasztó volt! Még véletlenül sem negatív értelemben. Egy remek darabot hallgathattunk végig aznap este. Kevés olyan zene van, ami igazán átjön, ami képes igazán kifejezni azt amit mondani akar. Kevés olyan zene van, ami mindamellett, hogy a legnemesebb témát tűzi ki fő motívumává, azt képes átadni is, méghozzá úgy, hogy mikor például a feltámadásról énekelt ez a valóbban méretes kórus, még a falak is beleremegtek.
Nem unalmas, nem egyhangú, viszont nagyon dallamos, könnyen emészthető, átütő előadás volt.
Számomra, ha szabad ily személyeskednem, a legkedvesebb az volt, ahogy a szoprán szólista, végig örömmel és élvezettel énekelte végig ezt a darabot. Látszott rajta, hogy nem azért van itt, mert "kel", hanem mert örömmel csinálja azt amit csinál. És persze kiválóan csinálja.
Én csak ajánlani tudom mindenkinek, s ha legközelebb hasonló tettre készül Péter atya és Rolik Imre főkántorunk, ne habozzatok meghallgatni.
„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5,5)
Ez az idézet olvasható a bérmálkozási emléklap hátulján.
Ilyen emléklapot kaptam minden bérmálkozó társammal együtt november 16.-án vasárnap. Ugyanis a reggeli fél 10-es misén nem mindennapi eseményben vehettünk részt. Dr. Beer Miklós váci püspökatya bármált meg minket, fiatalokat. Én legutoljára a templomszentelésen láttam a püspök atyát, akkor is csak a templom udvarából a kivetítőn. Ismerőseim a bérmálás előtt dicsérték az atya humorát és kedvességét, de nem gondoltam volna, hogy ennyire közvetlen tud lenni velünk. A szentbeszédben miután megköszönte a neki írt leveleket több fiatalhoz is személyesen szólt. Közvetlenül a bérmálás előtt püspök atya mind a 35ünknek mondott pár kedves mondatot.
Nagyon szép emlék és egy eltörölhetetlen pecsét marad a bérmálás számomra.
Hogyan lett kezes-lábasból bérmakeresztanya?
Amikor Kinga megkért, hogy kezeskedjem érte először kétkedve fogadtam… Én bérmakeresztanya?
Már a szótól rögtön 3 évet öregedtem…aztán igent mondtamJ Vasárnap ültünk a mise előtt a padokban és Kinga izgult…én ültem nyugodtan, és úgy gondoltam :”áh ez már a második bérmálkozás, nem érhet meglepetés”. Aztán szépen lassan, ahogy ajándékot bontogat az ember, úgy vált a titokzatos várakozásból hatalmas öröm… Arról nem is beszélve, hogy bérmaanyuka lettem, ami felettébb felelősség teljes munka ám.
Hála legyen az Úrnak, hogy lehetőséget kapunk, hogy tökéletesedjünk a Szentlélek gyümölcsei, és ajándékai által. Fény lehetünk az éjszakában, boldogság a szomorúságban, hit a kétkedésben, igazi Úrnak ajánlott élettel az Ő apostolaiként.
Köszönöm Uram!
Szabina
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics