Az 1942-ben íródott regény Márai legnagyobb irodalmi sikerét hozta meg...
Két fiatal katona, két testi-lelki jó barát negyven évvel ezelőtt - és két gyanakvó, megkeseredett, lelkiismeret furdalásokkal teli öregember most.
A két dátum között az üresség. Nem találkoztak a negyven év alatt, egyikük a trópusokon katonáskodott, a másik a katonai szolgálat letelte után ült csak kastélya könyvtárában, és a spalettákat bámulta. De most találkoznak, és kezdődhet a leszámolás. Mi
történt akkor, azon a negyven évvel ezelőtti napon? Miféle halálos bűn követel most tisztázást?
„Barátok voltunk... S meg kell ismerned most ennek a szónak teljes felelősségét. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért. S az önemésztő szenvedély sem tudja azt az emberi örömet nyújtani, amit egy szótlan és tapintatos barátság ad azoknak, akiket megérint erejével. Mert ha nem vagyunk barátok, te nem emeled reám a fegyvert akkor reggel az erdőben, a vadászaton. S ha nem vagyunk barátok, én nem megyek el másnap a lakásodra, ahová soha nem hívtál, ahol a titkot őrizted, a gonosz és érthetetlen titkot, mely megfertőzte barátságunkat.”
(részlet a könyvből)
Az emberi kapcsolatokról, a hétköznapi élethelyzetekrő,érzésekrő,l olvashatunk a könyvben...
…november hetedikén és nyolcadikán: mi, gödöllőiek hittan után indultunk autókkal a Viczián-tanyára, ahol már vártak minket régi és kevésbé régi, de mindenképp kedves barátaink. És hogy mit csináltunk?
Imádkoztunk, beszélgettünk, játszottunk. A megbeszélések és az egész hétvégi együttlét középpontjában a december hatodikai, Pécelen tartandó találkozó, illetve annak témája - harag és megbocsátás - voltak. Zsolt atya előadása után csendben elmélkedtünk, majd kis csoportokban beszélgettünk. Olyan kérdéseket feszegettünk, mint például az, hogy mi a feladatunk hűséges szolgaként (Lk.12, 35-48), hol van szükség, lépéseket tenni, saját magunkkal kapcsolatban, ill. hogy hogyan is tudjuk mi építeni, az Isten országát. Természetesen a szentmise sem maradhatott ki a hétvégéből. A másnapi program konkrétan a találkozóról szólt, Laci atya elmondta a témát részletesen, majd a gyakorlati szervezés következett.
Tavaly egy kedves osztálytársam úgy döntött, hogy-miért ne alapon, indít egy blogot az iskola életéről. Adott volt a blog.hu egyszerűen kezelhető felülete, egy lelkes bloggerrel, és születtek a bejegyzések… először csak egy-két ember látogatta, aztán még két szerkesztője lett a blognak (köztük szerény személyem), és időközben egyre több olvasója, sőt, rendszeres látogatóink körét ma már tanárok és diákok vegyesen alkotják. Mostanában gondolkoztunk el azon, hogy nagy szükség lenne egy-két rendszeresen publikáló kollégára, kolleginára, és ezen cél elérése érdekben hamarosan megtesszük a kellő lépéseket (100 hosszúlépés program…:).
Terveink vannak továbbá, sportesemények videóinak közzétételével kapcsolatosan, de szeretnénk a lap skáláját bővíteni, olyan színes témákkal, mint: híradók készítése, ésatöbbi ésatöbbi. Immár az oldal tetején is vadiúj fejlécünk díszeleg, rajta kabalaállatunkkal, a kétfarkú kutyával, aki az elmaradhatatlan strandkorlát-kék premis nyakkendőt viseli, rendkívül büszkén. Bátorítok mindenkit, leendő, jelenlegi, vagy volt premist, (vagy aki látott már olyan embert, aki hallott erről az iskoláról), hogy nézze meg, olvasgassa, mert érdemes!
A blogot itt latogathatod meg: prem.blog.hu
A Dániel-játék egy a sok középkori misztérium-játék közül, amelyeket anno liturgikus szertartások részeként vagy különállóan is játszottak.
Eme szép hagyományt elevenítették fel a Premontrei Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Diákotthon egyházzenész szakos tanulói a Szentháromság-templomban, a szkólával együttműködve. A Dániel-játék az ószövetségi Dániel próféta történetét dolgozza fel, és ez a történet utal Jézus Krisztusra, az Ő életének, halálának és feltámadásának mozzanataira, amellett, hogy hűen ábrázolja az ókori történelmet is. Aki azt gondolná, hogy lassú és bánatos dallamokból épül fel ez az énekes színjáték, ne tegye! Friss és vidám dallamok, pergő ritmusok éppúgy jellemzők rá, és az orgonát, dobot és más ütőhangszereket remekül kombináló zene igazi középkori hangulatot teremt.
Az énekesek hangját már a szentmisén volt szerencsénk hallani és csodálni, de a játék során még hatványozottabban érvényesültek a kiemelkedő egyéni tehetségek, és az énekkar is még jobban megcsillogtathatta tudását. Külön öröm volt látni, hogy a legkisebbeknek is jutott szerep-oroszlánbőrbe bújva, vagy szolgálókként. Azt hiszem, megérte rááldozni a kedd esténket egy ilyen színvonalas műsorra-a tapsvihar többet mondott százezer karakternél...
Eljött az október és az a nap, amire a harmadikosok az elsősök a legjobban várnak. A tanárok már előre félnek, hogy mit kell kiállniuk az újoncoknak és a többi osztály lázasan készülődik a különböző bárok megnyitására.
Idén sem történt másként, mint az előző években. Kapunyitás, pecsétek kiosztása, újdonságként táncház a gyülekezeti teremben és aztán, már a sokak által várt, előadása a ,, kicsiknek”. Úgy látszik tanáraink már megelégelték a sok paródiát és az elcsépelt témákat. Ezért (egy szerintem nagyon pozitív gondolattal) 3-3 lehetőséget adtak az osztályoknak.
Az egyik osztály mind a 3 témát (Rómeo és Júlia, Micimackó, Teremtés történet) felhasználva ,a mai reklámokból is egy kicsit beleszőve, létrehozott egy kerek kis történetet. A másik osztály a Hófehérke és a hét (még az elején nyolc) törpe történetét adta elő kicsit más, de annál viccesebb szemléletben.
Ezek után következett a rettegett feladatok ideje. Mindenki izgult az elején, aztán már a vége felé inkább unatkozott. Nehéz végignézni 30 ember szivatását, egy idő után szétmegy az ember feje a sok kiabálástól. Azért voltak vicces feladatok is. Például, minél több aláírást szerezni egy pelenkára, miután az alany felvette, minél több pénzt összeszedni. A hagymaevéstől eltekintve nem voltak durva dolgok .Végül jutalmul a kiállt megpróbáltatásokért, két osztály közül a nyertes kapott egy kis ajándékot az avatóktól (torta, emléklap…)
Míg az elsősök a termekben izzadtak, addig az iskola többi részén kinyitottak a bárok. Egy csipet Mexikó (natchos bár és a matektanár pluszt érő kuponja ha ettél) , tortijja , tea és sütemény, pizza, filmnézés és saláta bár. Emellett még volt hennafestés is. Hihetetlen hogy megengedték a LÍCEUMBAN. Többségében a bárok jól sikerültek. A tanároknak legjobban a tea ,,jött be”. Ültek a félhomályban és beszélgettek .És talán ami a legnagyobb szenzáció volt a karaokee a saláta bárban. El kell mondani, hogy eredetileg nem ez helyszín volt erre kitalálva, de az osztályfőnök ,,leleményességének” köszönhetően az osztálytermünkben ( mert az én osztályom csinálta a sali bárt) lett kialakítva ez a foglalatosság. De kérdem én, miért csak azok karaokiznek, akiknek nincs jó hangja??? Ez azt hiszem egy örök kérdés marad.
Összegezve minden osztály talál valami örömöt ebben az alkalomban. Az elsősök műsorral készülnek, a harmadikosok avatnak, a többi osztály bárt csinál és a végzősök szemlélődve nézik végig az utolsó Zöldfülüek bálját. Lehet, hogy a tanárok már belefáradtak, hogy mindig ugyanazt kell végignézni és már talán nem is olyan izgalmas nekünk diákoknak sem. De ez szerintem egy jó hagyomány, amit folytatni kell és néhány új, jó ötlet mindig színesebbé (zöldebbé:-) teheti az egészet.
Október 4.én került megrendezésre az ország keresztény fiataljait egybecsődítő Nagymarosi találkozó őszi kiadása. Az előadás fő mottója ugyanaz volt mint tavasszal: „Ugye lángolt a szívünk”
Örömmel mondhatom, hogy mi gödöllőiek olyan nagy létszámban vettünk részt az eseményen, hogy a 60 fős(?) busz és a néhány kocsi is épphogy elég volt nekünk a leutazáshoz.
A Premontrei gimnázium ismét bebizonyított számomra, hogy olyan intézmény, melyben a magamfajta suhancok "okosításán és nevelésén" túl az iskola célaj nem "futószalagos gyerekgyártás" a nagybetűs élet óriási gépezete számára, hanem egy olyan hely a világban, ahol boldog emberek, örömmel vannak együtt, és ők szívből tudnak, őszintén szórakozni, de úgy, hogy azt öröm nézni. Igen ez egy ilyen pillanat volt... Na nem azt állítom, hogy a premi csupa BLÁG koncert, meg tinci tánci, de azt igen, hogy amit az ember itt kap, az egy életen át gerinc lesz benne, emberségéhez.
Miközben az iskola aulájában álltam és néztem a sok fiatalt, arra gondoltam, ha valaki megkérdezné tőlem az alábbi mély és filozófikus kérdést: "Mi a kereszténység?" Én bizton azt válaszoltam volna neki: "Ez itt, nézz csak körül."
Megkérdeztem hát egy két ismerőst, ők hogy érezték magukat:
---
Szevasztok!
Zólyomi Gergely vagyok, a BLÁG zenekar énekese. Most október 10-én fergeteges koncertünk volt a PREMI-ben. Az, hogy fergeteges volt azt, csak azoknak köszönhető, akik ott voltak és csápoltak, táncoltak és velünk együtt énekeltek. Igaz, lehet, hogy azért érzem így, mert ezelőtt majdnem egy éve volt fellépésünk és már ki voltunk „éhezve”.
Az isteni gondviselés is közre játszott ennek a koncertnek létre jöttében és sikerében is. Mi van akkor, ha sikerül a tavalyi évem az orvosi egyetemen? Valószínűleg nem tudtam volna ott lenni a koncerten, ergo nincs koncert. Mi lett volna, ha nem találunk egy olyan gitárost, mint a Bencsik Levi? Nincs koncert. – Levi, Ez úton szeretnék neked gratulálni első koncertedhez! És az egyik legfontosabb: mi van, ha azok nem lettek volna ott a PREMI- ben, akik ott voltak és velünk együtt élvezték az együttlétnek eme formáját? Mondjuk a Premi mindig is jó diákközösséggel bírt és ez sem véletlen. GOnDoljátok végig!
Szóval lehet véletlen, de inkább úgy érzem, hogy az előző mondatomban elrejtett válasz közelebb visz minket az igazsághoz. Ez már túl sok lenne a véletlen számláján.
Tehát az égieknek és az összes rajongónknak üzenem, hogy: KÖSZÖNÖM
Zólyomi G
---
Új év, új osztályok, tehát elmaradhatatlan a gólyabál! Még fel sem dolgoztuk, hogy elkezdődött a suli, máris megláttuk a buliról szóló plakátokat. (igazából, mivel nem nagyon volt időnk helyben elolvasni, ezért ideiglenes helyváltoztatást eszközöltünk barátaimmal, és magunkkal vittük a kávéházunkba, ahol teljes nyugalomban tanulmányozgathattuk. Persze másnap visszahelyeztük! :)
Egy kicsit elszontyolított a tény, hogy nem a végzős osztály (tehát a miénk) „szivathatja” meg a gólyákat a fincsi vacsijukkal, vagy akár mással, de hát majd a bolondballagáson… Az egész történet a megszokott rendben zajlott le: osztályműsorok, eskü, és fini kis hami a kiszemelt osztályoknak. De utána, nahát azt aztán tényleg sajnálhatjátok, hogy nem voltatok ott: a BLÁG fergeteges koncertet adott! Egyébként is hol voltatok pénteken este? Csak nem otthon...? Eleinte ugyan megijedtek ők is, meg mi is, hogy a közönség idő előtt elszivárog a tett helyszínéről, de aztán a zenének és persze a tagoknak köszönhetően, egyre többek csatlakoztak a fergeteges tomboláshoz, ahol kicsi és nagy egymás mellett kedvére pattoghatott a ritmusra (vagy éppen azt teljesen figyelmen kívül hagyva valami belső hangra). Persze voltak kissé inaktív, de nem teljesen meggyőzhetetlen tagok is…
A koncert után DJ Toma keverte a zenéket, és fokozta a már megalapozott hangulatot. A műsorra (nah meg persze az alatta végig nyitva tartó büfébe) sok öregdiák is elkeveredett, jó szokásukat megtartva. A premis cuccok után ki-ki a maga kis terve szerint a haverjaival tovább folytatta a szórakozást: a jobbak végig a suliban ropták, a kevésbé jók a Klubban pipázgattak, a még rosszabbak pedig a Katlanba nyomták tovább a dumát, hogy a legrosszabbakról ne is beszéljek, akik ugye otthon készültek a nyugdíjas évekre. Hát mindezt végignézve ismét tudatosult bennem, és még jó néhány diáktársamban, hogy mi is a visszajáró öregdiákok népes családját fogjuk gyarapítani.
Noncsi
Elkészült!
Hosszas pengetés, zongora billentyű nyomogatás után - a hangszál rezgetésről már nem is beszélve - készre merem mondani a "Felemás őszi ének" című Orbán megzenésítést, melyet az elmúlt hétvégéken sikerült, nagy sikerrel felvennünk kedvenc Klubunk egyik helységében.
Orbán Doma barátom egy derűs napon azzal a hírrel fogadott, hogy a "Hallod e te..." dalocska után lenne még valami, amit - ugyan már - jó lenne felvenni. Én persze kapva kaptam a lehetősége, na merhááá mégis, a Domával dolgozni, zenei produkción... meg kell hagyni visszautasíthatatlan, de hagyjuk is a srác fényezését. Így hát az előkészületek után, neki is láttunk a munkának és pár nap izgi néha hajnali 2 -ig tartó dalolászás után meg is lettünk a nyersanyaggal. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetünket nyilvánítsuk Péter atyánknak, a Preminek, Szabó Csabcsi bácsinak, Zsolczai Tamás barátunknak, Huszár Dominak, Varga Tamás legnagyobb sírköves barátunknak, Pohi vastag húros kollégának, (neki a türelmét is még egyszer köszönjük) hogy közreműködtek a produkcióban. Tudom, tudom, nem felejtettem el, egy hölgy hangja is hallható a lemezen, Annus Rékának is nagy köszi. Mindezek után, hogy fokozzuk az izgalmakat, egy picit még ült rajta a Bazsik is az utómunkák miatt, s aztán végre sikerált a műremek. A dalt lehet szereti, nem szeretni, de meg lehet hallgatni, sok szeretettel készítettük, csak úgy. Mert ilyen is kell. :)
Csak annyit mondok, hallgasd sok szeretettel, kicsit őszies, kicsit bánatos, kicsit szép, kicsit jó...
Előadás a fenntartható fejlődésről fiataloknak
A fenti címmel, a Premontrei Esték keretében hirdette meg a Keresztény Fiatalok az Ifjúságért Egyesület (KEFI) ifj Zlinszky János egyetemi docens, Sólyom László köztársasági elnök környezetpolitikai főtanácsadójának előadását múlt szerdára a Premontrei Gimnáziumba.
Vendégünk rámutatott, hogy a soha nem látott mértékű technológiai haladás, az anyagi javak tömeges előállítására és elhasználására fókuszáló életmódunk, a Harmadik Világban élő felebarátaink és a természet elmúlt évtizedekben tapasztalható végletes kifosztása azt eredményezi, hogy ha képtelenek vagyunk felülvizsgálni a gazdasági növekedést középpontba állító, önző, önhitt és igazságtalan világunkat, oly mértékben elherdáljuk az utánunk jövő generációkat megillető természeti és kulturális örökséget, hogy alapvető szükségleteiket is képtelenek lesznek kielégíteni.
Szeptember 13-án reggel még nem mertem volna állítani, hogy aznap csodálatosan jó idő lesz, sőt még azon is elgondolkodtam, hogy vegyek-e kabátot és kesztyűt, vagy sem. Végülis jól döntöttem, semmit nem vittem, csak a táskámat és magamat.
Galgahévízen még fel sem ocsúdtam a sok ember láttán, régi ismerősök leptek el minket. Illetve annyira nem is régiek, hiszen a galgás táborban találkoztunk velük Tápiószentmártonon, de azóta ez volt az első alkalom, hogy újra láttuk egymást. Nagyon jó volt az az érzés, ami akkor átjárt. Mintha megint nyár lenne, mindenféle gond nélkül, a tábor és az emberek… Hihetetlenül boldog voltam. Már csak ezért is megérte elmenni!
Szeptember 13-án, napos napra virradt a reggel, s még ha kissé nehezemre is esett felkelni a dolgos, szorgos hét fáradalmai után, visszatekintve, megérte. Zsolt atya űberelte az utazást és persze a hangulatot menet közben.
Picit megkésve, de törve nem érkeztünk meg Gödöllőről Galgahévízre, ahol már javában tombolt a találkozót megelőző regisztráció, csinos galgáslányok vezényletével. Zárójelben jegyzem meg, főleg férfi olvasóink számára, hogy ha másért nem, legalább a hölgyemények tiszteletére és a velük való bájcsevely miatt, azért higgyétek el, érdemes a találkozókat és a táborokat látogatni.
De térjünk csak vissza az eredeti témánkhoz… A regisztrációt követően némi ismerkedés következett – hát igen, a kedvenc részem…- miután köszöntött minket a házigazda és mindenki elújságolta, hogy honnan, merről érkezett. Az a helyzet, hogy mint ’rutinos pilóta’ bizton merem állítani, akkora elvetemült, jófej arcok, mint itt a galgamentén, nem sokat talál az ember széles e földön. (Upsz, most lehet, hogy hazabeszélek…?!) Csupán csak a tápióban lelhetőek fel hasonló nagy alakok. S azért a tápiós kollégákról illik tudni, hogy ők nem „szikszalaggal gurigáznak” ahogy egy jó barátom mondaná… Magunk között szólva, számomra minden alkalom valami kecses varázzsal áldott, mikor új és új embereket tudok megismerni az ilyesfajta találkozások által. Nagyok sok értékes fiatal van közöttünk és ez bizony rendkívüli módon szívet melengető számomra. S nem olyan lekvár, tutyi-mutyi, dinnye kölykök ezek, hanem belevaló, tettrekész, eleven népség. Ha nem hiszed, járj utána.
A Szegény Ember azzal az erôs szándékkal indult el otthonról,
hogy ma erôt vesz gyengeségén és hazahoz valamit. Mert már hosszú
idô óta nem talált munkát, hiába ajánlkozott itt és ott, hétrôl hétre
súlyosabbak lettek a gondok, vigasztalanabb a jövô. Már napok óta alig evett.
Családja is éhezett, s a siránkozó asszony és a beteg gyerek jajongása
már nagyon a lelkére ült.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics