Nyugat felôl hosszú, sietô léptekkel szaladt a városka felé az alkonyat. Minél közelebb ért, annál halkabb lett a városka zaja s annál sötétebb lett az ég. Végül megérkezett s ekkor ráfeküdt a házakra, utcákra, terekre a csend és az éj...
Az estébe halványan világító ablakok lassan mind kihunytak. Csak egyetlen házban lobogott még az olajmécses. Sárgás fénye meg-meglibbent az ablakon belopakodó szellôtôl. Alig világította be a szegényes, tiszta szobát. De nem is kellett nagy világosság annak, aki a szobában volt.
Bevezetés
,,A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a
magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza.''
Ének és sóhaj
kísérte a Krisztus-legendák szerzőjének, Salkaházi Sára szociális testvérnek életútját is. Élete: csupa ének, csupa dal. Szeme mosolygott, ajka tréfára nyílott, szava fölemelt, keze segített, Szent Pál módjára mindene lett mindenkinek. Halála: halk sóhaj, melyet nem hallott, csak a fölséges Úristen, Aki elfogadta önkéntes életfelajánlását, s Aki megengedte, hogy embermentő munkájáért elhurcolják, és Sára testvér, a mai idők gyermeke, az első keresztény vértanúk nyomába lépjen. Élet-éneke és halál-sóhaja benne zeng ezekben a Krisztus-legendákban, melyet halála előérzete közben ő maga rendezett sajtó alá. Amikor írását átadjuk az olvasóknak, kívánjuk: bár tovább zsongana a lelkekben az a dal, melynek első dallamát példaadó életével és hősies áldozatával ő kezdte el zengeni a magyar éjszakában! Fogadjátok szeretettel ezt a most induló novella sorozatot.
Újra Fonyód-ligeten. Amikor belépek a házba, felrémlenek bennem a két évvel ezelőtti, Calici vírusos emlékek… de leküzdöm őket: Idén nem lesz semmi baj!
És tényleg nem is lett. Bár a konyhán továbbra sem tudnak jól főzni, a Gazdag-büfé mindig tárt ajtóval várta az éhezőket. Blocust és Scrabble-t játszott az egyházközség apraja-nagyja. Kihasználtuk a Balaton közelségét: nem csak vízi sorverseny, hanem vízi méta is volt, sőt néhányan az éjszakai-holdfényes fürdőzést is bevállaltuk. Esténként Lázár Ervin mesevilágában jártunk (részemről királylány képében, bizony!) Rájöttem, hogy együtt még olimpiát nézni is sokkal jobb, minden étkezést végigszurkoltunk.
Ha visszagondolok erre a pár napra, felvillanó képeket látok: Zsolt atya boszorkánynak öltözve, de olyan élethűen, hogy a kicsik sírva fakadtak! Lábunk alatt motorozó gyerkőcök. Gitárok. Zsolozsmás könyvek. A Kis-Balaton és a sárga-pólós áradat. Naplementék. Árvaszúnyog felhők. Sütögetés a parton. Tűzijáték. Vízilabdadöntő. Kalózok és gumicsónak. A szeretet-faliújság.
Szabadon és mégis EGYÜTT.
A hétvégén volt Máriabesnyőn a Nagyboldogasszony búcsú. Mi, Sülyből gyalog jöttünk köszönteni a Szűzanyát. Ez a hagyomány rég óta meg van az egyházközségben, de nekem ez még csak a 2. zarándokutam volt. Az út oda 26 km, ezért reggel már el kellett indulnunk. Hat órakor volt egy zarándoklatkezdő-szentmise, majd 7 óra körül elindultunk. Az úton két pihenő volt. Egy reggelizős és egy ebédelős. Majd 4 óra körül megpillantottam a besnyői templomot. :) Nagyon nagy élmény volt. ;) A zarándokcsoport között voltak öregek, kicsik, fiatalok. Mi ifisek voltunk talán a legtöbben. Szegedi atya sajnos nem jöhetett velünk betegsége miatt, de jött velünk Laci atya. A Mennyei Atya gyönyörű, pont zarándoklós időt adott nekünk. Se hideg, se forróság. A legjobbat kaptuk meg. Hála érte!! Megérkezésünkkor köszöntöttük a Szűzanyát a templomba, majd szabadidő volt a szentmiséig.
"Péter atya fősulisainak meg mindenféle suhancnak akik már, vagy még nem azok, a nyaralós hittantábora... :)" bazsik
Kétbodonyba utaztunk 5 napra, hogy kizárjuk magunkból a világ zaját, és csak egymásra és az Úrra tudjunk figyelni. A Fehérke története elég nagy hatással volt a zömmel egyetemista (illetve dolgozó) csapatra. Nem gondoltam volna, hogy ez a mese ennyire megérinti majd a társaságot. A jó Pásztorról, a nyájról, az eltévedt juhról, a rossz pásztorról és az ordító oroszlánról, Gőgösről, Bátorról, Csendesről és még sokakról szólt a „mese”. Ha jól magunkba nézünk, akkor felismerjük e, hogy elszakadtunk a nyájtól? És ha felismerjük, akkor van e bennünk vágy, hogy visszatérjünk ahhoz a Pásztorhoz, aki gondoskodik rólunk, aki tisztán tart bennünket, és aki mindegyikünket személyesen ismer? Vagy beletörődünk abba, hogy végül is a bántalmazások ellenére meg lehet szokni az életet a rossz pásztor nyájában is? A tábor alatt rádöbbentünk, mennyiszer csatangolunk el, és olykor el is hitetjük magunkkal, hogy a világ kínálta helyzetek mennyire hasznosak számunkra. De a valódi boldogságot csakis a jó Pásztor nyájában lehet megtapasztalnunk. Segítsük egymást, mert felelősek vagyunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk bűnre hajlana (rossz nyáj fele kóborolna), akkor legyünk támasza neki, nehogy a gonosz megbélyegezze őt.
Vidáman, egymásra odafigyelve telt el ez a pár nap, és úgy érzem, hogy a közösség is erősödött ezáltal. Köszönjük Péter atya bölcs, Lélektől indított gondolatait, amelyek gazdagabbá tettek bennünket.
Képek a galériában!
Tápiószentmárton – 2008 – az Élménytábor
Áldott az Úr, atyáink Istene!
Zakariás hálaimájával kezdem beszámolómat, melyet mi, kisebb testvérek minden reggel elimádkoztunk a zsolozsmában. Hálaadással kezdem, mert nem tudom másképp. Mert az Úr meglátogatta az Ő népét. Velünk volt. Velünk a szentmisékben, szentségimádásokban, előadásokban, tanúságtételekben, kiscsoportos beszélgetésekben, de még az étkezések és sportprogramok közben is. Velünk volt, és elhalmozott ajándékaival. Megmutatta, hogy ha Rá figyelünk, szava szerint cselekszünk, áldás fakad tetteink nyomán. Közbenjáró imádság volt… Laci atya úgy tervezte, hogy akik nagyon bírják, tizenegyig is maradnak.
Tápió… Nem csupán fogalom. A Tápió egy életstílus. Nem is akármilyen. Egy igazán remek hármast alkotunk. Isten, mi, Kisebb testvérek és nem utolsó sorban a táborlakok. És, ha már táborlakok, akkor egy kis beszámoló az idei ifi táborról.
Szokásunkhoz híven nemcsak az éves témával foglalkoztunk, („Vívd meg a hit, jó harcát!”- volt az idei mottónk, Szent Pál életéből merítve.) hanem rengeteg színes programmal készültünk az ifjúságnak. Első sorban Farkas Laci atya „Se kis szex, se nagy szex” c. szabály letételét hallhattuk. De többek közt járt nálunk Kerényi Lajos atya, aki nekünk is elmondta, hogy ne legyünk lekvárok, és mi hallgatunk rá. Horváth Gábor keresztény adventi lelkész, aki remek előadást tartott a különböző függőségekről. Például az Internet-függőség, a vallás-függőség, a szex-függőség, a tv- függőség és természetesen az alkohol és a drog hatásairól is beszélt nekünk. És, ha már drog, Cseri Sári (Kisebb testvér) tartott nekünk egy lenyűgöző drogellenes előadást. Ugyanebben a témába megnézhettük a 13 c. filmet (korhatáros). Továbbá a magyarság napon Katus Norbi „Kifelejtett részek a magyar történelemből” címmel ismereteit fejtette ki nekünk a történelemről. Majd néptánc és teaház is volt. Az első nap végén, éjszakai akadályversennyel kovácsoltuk össze a kiscsoportra osztott kamaszokat, majd TápOlinpiát is tartottunk a sportnapon. Hancsok Detti (Kt) a kisiratosi (Erdély) árvaházból hozott magával néhány gyerkőcöt és az ottani életről láthattunk egy kisfilmet. Németh Viki és Balázs András (Kisebb testvérek) a Sydney-be megrendezett Ifjúsági Világtalálkozóról számoltak be, rengeteg fényképpel és humoros történeteikkel. Kézműves délelőtt és strand délután is volt.
2008. 07. 10-13.
Galgás táborképek a galériában!
A galgamenti találkozók után végre elérkezett a nyárra szánt „kisebb” galgás tábor, ahova mi is elmentünk Gödöllőről. A legtöbben persze tőlünk jöttek, de a 80 fős csapatban érkeztek Pécelről, Hatvanból, Mogyoródról, Csömörről és a galgamente egyéb településeiről. Találkozhattunk Laci atyával is,- aki az egyik fő szervezője volt a tábornak -, de jött velünk Zsolt atya is, nehogy elfelejtsük őt a 4 nap alatt.
Éjszaka sátrakban aludtunk (egyneműek nem alhattak egy sátorban… vagy hogy is van ez??), már aki tudott pihenni Zsolt atya horkolásától és az első napi éjszakai akadályversenytől, aminek különböző állomásait már napközben felállították. Amikor azonban megkérdeztük, hogy mi is ez a bizarr pókháló, csak annyit mondtak nagy sunyin, hogy művészi alkotás… Aztán az este kiderült, hogy ez bizony egy többfunkciós alkotás: egyszerre lehet benne kitörni a nyakunkat és összekoszolni a ruhánkat. De nem számít, azért jó volt látni a fáradt fejeket a végén, mikor mindenki kómásan ágynak, illetve polifoamnak dőlt.
Pénteken megkezdődött az idei Váci egyházmegyés találkozó, melyre ha jol tudom 4000 érdeklődőt vártak. (?)
Ígyhát mi fiatalok is kikocsikáztunk az eseményre, és mondhatom nem bántuk meg, sőt inkább azok bánják akik nem voltak, de nagyon!J
Délelőtt sportprogramokon vehetett részt az odalátogató, majd 1 óra körül közös szentmisére gyűltünk össze a bazilikában, ezt követően (hogy éhen ne haljunk:) kaptunk ebédet, amelyet Zsolt atya kellemes társaságában egy eredeti bástyán fogyasztottunk el. Ezt követően az atya meghívott minket életünk legfinomabb fagyi evésére. (aki ki hagyta az… bánja csak!:) Ezt követően a barátok templomában gyűltünk össze és tekintettük meg a zenés keresztutat, majd nézhettünk végig egy nagyszerű pantomim játékot. Ezután szabad volt a program, várostnézhettünk, beszélgethettünk nevethettünk…A napot a Gável testvérek szokványosan fantasztikus koncertje zárta le.
Köszönjük az együttlétet Uram!
Június elseje, este fél hét.
Befogadási szentmise. A szentbeszéd vége felé járunk, de nem tudom követni. Azt sem tudom, mivel kezdődött. Az Evangéliumra is csak azért emlékszem, mert reggel egyszer már elolvastam. Csak ülök ministráns helyemen, és bágyadtan meredek a köztem és a nép közt lebegő semmire…
A templomban füllesztő a hőség és fullasztó a fülledtség. Ahhoz képest, hogy nyár eleje van, úgy tombol a kánikula, mintha már Szent István királyunkat ünnepelnénk. Mindenkiről folyik a veríték. Jómagam percenként nyúlok homlokomhoz, ahol a hajam kezdődik, hol jobb, hol bal kézzel, attól függően, hogy melyik tenyerem szárazabb. Egy idő után minden figyelmemet ez a tevékenység köti le. Néha feltekintek, és látom, hogy a hívek közül is csak az nem fészkelődik-törülközik, aki már az álom sekélyesében ringatózik.
Miért nem unalmas Nagymaros tizedszerre sem?
„Ne legyünk lekvárok!”:) –Mondja Kerényi Lajos atya.
Ajándékba kaptuk az életünket és annak minden egyes percét Istentől, és csak rajtunk áll, hogy ebből a rengeteg időből mennyit szánunk rá. Ő nem fukarkodik az áldással, mi mégis annyiszor mondunk nemet annak ellenére, hogy ahol az Úr, ott a boldogság. Ha barátoddal/barátnőddel találkozol az nem unalmas…, hidd el az Úr is jó fej! Csupa szuper embert gyűjt össze, megajándékozza őket vidámsággal, jó idővel, jó előadókkal. Ad hozzá szép tájat, sok szeretetet aztán lesz belőle egy Nagymaros, szóval még a kotyvasztáshoz is ért:)
Ez annak a körülírása volt, hogy irgumburgumrontombontom, aki nem jött Marosra, az saját magával szúrt ki. És az örökzöld kételkedős kérdés: miért?
A Mennyei Atya áldása szálljon rájuk és munkájukra! Majd előkerült a program. Peti elmondta napra felbontva a programot, majd megválasztottuk a programok felelőseit… Ez a rész gyorsan ment, hisz az ott lévők mindent hamar elvállaltak… Minden nap lesz egy - Laci atyához mérten - rövid előadás, egy tanúságtétel s egy roppant jó színdarab is. Akadályverseny, s még sok-sok meglepetés… A kongresszust imával zártuk le, hol mindenki elmondhatta a kérését, s kifejezhette háláját! Egy nagyon vidám és hasznos délutánt tölthettünk együtt. Köszönjük Uram! Gyere a táborba, s felejthetetlen élményben lesz részed!
Jézus vár TÉGED!
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics